One of the most common ways of dividing the world is into those who believe and those who don't -- into the religious and the atheists. And for the last decade or so, it's been quite clear what being an atheist means. There have been some very vocal atheists who've pointed out, not just that religion is wrong, but that it's ridiculous. These people, many of whom have lived in North Oxford, have argued -- they've argued that believing in God is akin to believing in fairies and essentially that the whole thing is a childish game.
A világ felosztásának egyik leghagyományosabb módja a hívőkre és a hitetlenekre való felosztás -- vallásosakra és ateistákra. És úgy a legutóbbi évtizedben elég világossá vált, hogy mit jelent ateistának lenni. Voltak igen nagyhangú ateisták, akik hangsúlyozták nem csak azt, hogy a vallás rossz, hanem hogy nevetséges is. Ezek az emberek, akik közül sokan Észak-Oxfordban éltek, azzal érveltek -- azzal érveltek, hogy Istenben hinni olyasmi, mint hinni a tündérekben, és hogy alapvetően az egész dolog egy gyermeteg játék.
Now I think it's too easy. I think it's too easy to dismiss the whole of religion that way. And it's as easy as shooting fish in a barrel. And what I'd like to inaugurate today is a new way of being an atheist -- if you like, a new version of atheism we could call Atheism 2.0. Now what is Atheism 2.0? Well it starts from a very basic premise: of course, there's no God. Of course, there are no deities or supernatural spirits or angels, etc. Now let's move on; that's not the end of the story, that's the very, very beginning.
Szerintem ez túl egyszerű. Szerintem túl egyszerű a vallás teljességét ily módon elutasítani. Egyszerű, mint a pofon. És amit ma kezdeményezni szeretnék, az egy új módja ateistának lenni -- ha úgy tetszik, az ateizmus egy új verziója, melyet hívhatunk Ateizmus 2.0-nak. Nos, mi is az Ateizmus 2.0? Egy nagyon egyszerű feltételen alapul: Persze, hogy nincs Isten. Persze, hogy nincsenek istenségek, természetfeletti szellemek és angyalok, stb. Most haladjunk tovább; ez nem a történet vége, hanem a legeslegeleje.
I'm interested in the kind of constituency that thinks something along these lines: that thinks, "I can't believe in any of this stuff. I can't believe in the doctrines. I don't think these doctrines are right. But," a very important but, "I love Christmas carols. I really like the art of Mantegna. I really like looking at old churches. I really like turning the pages of the Old Testament." Whatever it may be, you know the kind of thing I'm talking about -- people who are attracted to the ritualistic side, the moralistic, communal side of religion, but can't bear the doctrine. Until now, these people have faced a rather unpleasant choice. It's almost as though either you accept the doctrine and then you can have all the nice stuff, or you reject the doctrine and you're living in some kind of spiritual wasteland under the guidance of CNN and Walmart.
Engem érdekelnek az azonféle körök, melyek valahogy így gondolkoznak: azt gondolják, "Én semmit nem tudok ebből a dologból elhinni. Nem tudok hinni a dogmákban. Nem hiszem, hogy ezek a dogmák helyesek. De" -- egy nagyon fontos de -- "szeretem a karácsonyi dalokat. Nagyon tetszenek Mantegna művei. Nagyon szeretek régi templomokat nézegetni. Nagyon szeretem az Ótestamentumot lapozgatni." Akármi is legyen, tudják, hogy miről beszélek -- emberekről, akiket vonz a szertartásos oldal, a vallás morális, közösségi oldala, de képtelenek elviselni a dogmákat. Mostanáig ezek az emberek egy meglehetősen kellemetlen választással szembesültek. Valami olyasmi, hogy vagy elfogadod a tanokat, és akkor tiéd lehet az összes jó dolog, vagy elutasítod a tanokat, és egy spirituális sivatagban élsz a CNN és a Walmart irányítása alatt.
So that's a sort of tough choice. I don't think we have to make that choice. I think there is an alternative. I think there are ways -- and I'm being both very respectful and completely impious -- of stealing from religions. If you don't believe in a religion, there's nothing wrong with picking and mixing, with taking out the best sides of religion. And for me, atheism 2.0 is about both, as I say, a respectful and an impious way of going through religions and saying, "What here could we use?" The secular world is full of holes. We have secularized badly, I would argue. And a thorough study of religion could give us all sorts of insights into areas of life that are not going too well. And I'd like to run through a few of these today.
Szóval ez egy elég kemény döntés. Szerintem nem kell ezt a döntést meghoznunk. Szerintem létezik egy alternatíva. Szerintem vannak módok arra -- és most egyszerre vagyok nagyon tisztelettudó és teljesen istentelen --, hogy lopjunk a vallásoktól. Ha nem hiszel egy vallásban, semmi rossz nincs abban, ha kiválogatod és összekevered a vallás legjobb részeit. Számomra az Ateizmus 2.0, ahogy említettem, egyszerre tisztelettudó és istentelen módja annak, hogy megvizsgáljuk a vallásokat és rákérdezzünk, "Mit tudunk ebből felhasználni?" A szekuláris világ tele van lyukakkal. Azt mondanám, hogy rosszul szekularizáltunk. És a vallás alapos tanulmányozása belátást nyújthatna az élet mindenféle területére, amelyek nem mennek túl jól. Ma szeretnék átfutni néhányon.
I'd like to kick off by looking at education. Now education is a field the secular world really believes in. When we think about how we're going to make the world a better place, we think education; that's where we put a lot of money. Education is going to give us, not only commercial skills, industrial skills, it's also going to make us better people. You know the kind of thing a commencement address is, and graduation ceremonies, those lyrical claims that education, the process of education -- particularly higher education -- will make us into nobler and better human beings. That's a lovely idea. Interesting where it came from.
Az oktatással kezdeném. Az oktatás egy olyan terület, melyben a szekuláris világ nagyon is hisz. Mikor azon gondolkozunk, hogyan tehetnénk a világot jobbá, a megoldást az oktatásban látjuk; erre rengeteg pénzt fordítunk. Az oktatás nem csupán kereskedelmi és ipari képességeket ad nekünk, hanem jobb emberekké is fog tenni bennünket. Tudják, például a búcsúbeszédek és a diplomaosztók lírai módon állítják, hogy az oktatás, az oktatás folyamata -- különösen a felsőoktatásé -- nemesebb és jobb embert farag belőlünk. Ez egy bájos ötlet. Érdekes, hogy honnan származik.
In the early 19th century, church attendance in Western Europe started sliding down very, very sharply, and people panicked. They asked themselves the following question. They said, where are people going to find the morality, where are they going to find guidance, and where are they going to find sources of consolation? And influential voices came up with one answer. They said culture. It's to culture that we should look for guidance, for consolation, for morality. Let's look to the plays of Shakespeare, the dialogues of Plato, the novels of Jane Austen. In there, we'll find a lot of the truths that we might previously have found in the Gospel of Saint John. Now I think that's a very beautiful idea and a very true idea. They wanted to replace scripture with culture. And that's a very plausible idea. It's also an idea that we have forgotten.
A kora 19. században a nyugat-európai templomba járók száma elkezdett nagyon, nagyon élesen csökkenni, az emberek pedig pánikba estek. A következő kérdést tették fel maguknak. Azt mondták, hol fogják az emberek az erkölcsöt találni, hol fognak útmutatást találni, és hol fognak vigaszt találni? És a befolyásos hangok adtak erre egy választ. Azt mondták: a kultúrában. A kultúrában kell keresnünk az útmutatást, a vigaszt, az erkölcsöt. Forduljunk Shakespeare darabjaihoz, Platón párbeszédeihez, Jane Austen regényeihez. Ezekben rengeteg olyan igazságot találunk, melyeket korábban megtalálhattunk Szent János evangéliumában. Szerintem ez egy gyönyörű gondolat, és egy nagyon igaz gondolat. A szentírást kultúrával akarták helyettesíteni. És ez egy nagyon hihető gondolat. De ez olyan gondolat is, melyről elfeledkeztünk.
If you went to a top university -- let's say you went to Harvard or Oxford or Cambridge -- and you said, "I've come here because I'm in search of morality, guidance and consolation; I want to know how to live," they would show you the way to the insane asylum. This is simply not what our grandest and best institutes of higher learning are in the business of. Why? They don't think we need it. They don't think we are in an urgent need of assistance. They see us as adults, rational adults. What we need is information. We need data, we don't need help.
Ha egy csúcsegyetemre mennének -- mondjuk a Harvardra, Oxfordba vagy a Cambridge-be -- és azt mondanák: " Azért jöttem ide, mert erkölcsöt, útmutatást és vigaszt keresek; tudni akarom, hogy éljem az életem," akkor megmutatnák, hogy merre van az elmegyógyintézet. Ez egyszerűen nem az, amiért a legnagyobb és legjobb felsőoktatási intézményeink léteznek. Miért? Nem hiszik, hogy szükségünk van rá. Nem hiszik, hogy sürgősen támogatásra van szükségünk. Felnőttekként látnak minket, ésszerű felnőttekként. Amire szükségünk van, az információ. Adatok kellenek nekünk, nem segítség.
Now religions start from a very different place indeed. All religions, all major religions, at various points call us children. And like children, they believe that we are in severe need of assistance. We're only just holding it together. Perhaps this is just me, maybe you. But anyway, we're only just holding it together. And we need help. Of course, we need help. And so we need guidance and we need didactic learning.
A vallások egy tényleg nagyon különböző helyről indulnak ki. Minden vallás, minden nagyobb vallás különböző pontokon gyermekeknek hív minket. És hisznek abban, hogy mint a gyermekeknek, nekünk is támogatásra van szükségünk. Épphogy csak összetartjuk magunkat. Talán csak én vagyok így ezzel, talán Önök is. De tényleg, épphogy csak összetartjuk magunkat. És kell a segítség. Persze, hogy kell a segítség. Így szükségünk van útmutatásra és didaktikus tanulásra.
You know, in the 18th century in the U.K., the greatest preacher, greatest religious preacher, was a man called John Wesley, who went up and down this country delivering sermons, advising people how they could live. He delivered sermons on the duties of parents to their children and children to their parents, the duties of the rich to the poor and the poor to the rich. He was trying to tell people how they should live through the medium of sermons, the classic medium of delivery of religions.
Tudják, a 17. században az Egyesült Királyságban a legnagyobb vallási prédikátor egy John Wesley nevű férfi volt, aki fel-alá járta az országot szentbeszédeket tartva, tanácsokat adva az embereknek az életről. Mondott beszédeket a szülők kötelességeiről a gyermekeik iránt, és a gyermekeknek a szüleik iránt, a gazdagok kötelességeiről a szegények felé és a szegényeknek a gazdagok felé. A prédikáció médiumának segítségével mondta el az embereknek, hogy hogyan kellene élniük, a vallások klasszikus médiumával.
Now we've given up with the idea of sermons. If you said to a modern liberal individualist, "Hey, how about a sermon?" they'd go, "No, no. I don't need one of those. I'm an independent, individual person." What's the difference between a sermon and our modern, secular mode of delivery, the lecture? Well a sermon wants to change your life and a lecture wants to give you a bit of information. And I think we need to get back to that sermon tradition. The tradition of sermonizing is hugely valuable, because we are in need of guidance, morality and consolation -- and religions know that.
Mára feladtuk a szentbeszédek eszméjét. Ha azt mondanák egy modern, liberális individualistának: "Hé, akarsz egy szentbeszédet?" azt mondanák: "Nem, nem. Nincs rá szükségem. Én egy független, egyedi személy vagyok." Mi hát a különbség a prédikáció és a modern, világi médium, az előadás közt? Nos, a prédikáció meg akarja változtatni az életüket, az előadás pedig információt kíván nyújtani. Szerintem vissza kell mennünk a szentbeszéd hagyományához. A prédikálás hagyománya hihetetlenül értékes, mert szükségünk van útmutatásra, erkölcsökre és vigaszra -- a vallások pedig tudják ezt.
Another point about education: we tend to believe in the modern secular world that if you tell someone something once, they'll remember it. Sit them in a classroom, tell them about Plato at the age of 20, send them out for a career in management consultancy for 40 years, and that lesson will stick with them. Religions go, "Nonsense. You need to keep repeating the lesson 10 times a day. So get on your knees and repeat it." That's what all religions tell us: "Get on you knees and repeat it 10 or 20 or 15 times a day." Otherwise our minds are like sieves.
Egy másik dolog az oktatásról: a modern szekuláris világban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha valakinek egyszer elmondunk valamit, emlékezni fognak rá. Ültessük őket egy osztályterembe, meséljünk nekik Platónról 20 éves korukban, küldjük őket 40 évnyi menedzsment-tanácsadási karrierre, és az a lecke velük fog maradni. A vallások azt mondják: "Ostobaság. A leckét naponta tízszer kell ismételgetni. Úgyhogy térdelj le, és ismételd." Minden vallás ezt mondja nekünk: "Térdelj le, és mondd el naponta tízszer, hússzor, vagy tizenötször." Máskülönben az agyunk olyan, mint a szita.
So religions are cultures of repetition. They circle the great truths again and again and again. We associate repetition with boredom. "Give us the new," we're always saying. "The new is better than the old." If I said to you, "Okay, we're not going to have new TED. We're just going to run through all the old ones and watch them five times because they're so true. We're going to watch Elizabeth Gilbert five times because what she says is so clever," you'd feel cheated. Not so if you're adopting a religious mindset.
A vallások tehát az ismétlés kultúrái. Körbejárják a nagy igazságokat újra és újra és újra. Mi az ismétlést az unalommal kapcsoljuk össze. "Adjátok nekünk az újat", mondjuk mindig. "Az új jobb, mint a régi." Ha azt mondanám: "Oké, nem lesz többé új TED. Csak megmutatjuk az összes régit, és ötször nézzük meg őket, mert annyira igazak. Ötször nézzük meg Elizabeth Gilbertet, mert annyira okosan beszél", akkor becsapva éreznék magukat. Akkor viszont nem, ha vallásos a gondolkodásmódjuk.
The other things that religions do is to arrange time. All the major religions give us calendars. What is a calendar? A calendar is a way of making sure that across the year you will bump into certain very important ideas. In the Catholic chronology, Catholic calendar, at the end of March you will think about St. Jerome and his qualities of humility and goodness and his generosity to the poor. You won't do that by accident; you will do that because you are guided to do that. Now we don't think that way. In the secular world we think, "If an idea is important, I'll bump into it. I'll just come across it." Nonsense, says the religious world view. Religious view says we need calendars, we need to structure time, we need to synchronize encounters. This comes across also in the way in which religions set up rituals around important feelings.
Egy másik dolog, amit a vallások tesznek, az az idő elrendezése. Minden nagy vallás naptárakat ad nekünk. Mi a naptár? A naptár biztosítja számunkra, hogy az év során bizonyos nagyon fontos eszmékbe botlunk. A katolikus kronológiában, a katolikus naptárban március végén Szent Jeromosra fognak gondolni, és az ő alázatosságára, jóságára és a szegények iránti nagylelkűségére. Ezt nem fogják véletlenül megtenni; azért fogják megtenni, mert rávezetik Önöket. Mi már nem így gondolkodunk. A szekuláris világban azt gondoljuk: "Ha egy eszme fontos, akkor bele fogok botlani. Egyszerűen csak rábukkanok." Ostobaság, mondja a vallásos világnézet. A vallásos nézet szerint szükségünk van naptárakra, az idő strukturálására, a találkozások szinkronizálására. Ez abban is megmutatkozik, ahogy a vallások szertartásokat rendeznek a fontos érzelmeknek.
Take the Moon. It's really important to look at the Moon. You know, when you look at the Moon, you think, "I'm really small. What are my problems?" It sets things into perspective, etc., etc. We should all look at the Moon a bit more often. We don't. Why don't we? Well there's nothing to tell us, "Look at the Moon." But if you're a Zen Buddhist in the middle of September, you will be ordered out of your home, made to stand on a canonical platform and made to celebrate the festival of Tsukimi, where you will be given poems to read in honor of the Moon and the passage of time and the frailty of life that it should remind us of. You'll be handed rice cakes. And the Moon and the reflection on the Moon will have a secure place in your heart. That's very good.
Vegyük például a Holdat. Igazán fontos, hogy a Holdra nézzünk. Tudják, amikor a Holdra néznek, arra gondolnak: "Olyan kicsi vagyok. Mégis mik a problémáim?" Perspektívába helyezi a dolgokat, stb., stb. Mindnyájunknak egy kicsit többször kéne a Holdra néznünk. De nem tesszük. Miért is nem? Nos, nincs semmi, ami azt mondaná: "Nézz a Holdra." De ha Önök zen buddhisták szeptember közepén, akkor kirendelik Önöket az otthonukból, felállítják Önöket egy kánoni emelvényre és megünnepeltetik Önökkel a Tsukimi fesztivált, ahol verseket kell olvasniuk a Holdnak és az idő múlásának tiszteletére, és az élet törékenységére, amire emlékeztetnie kéne minket. Kapnak rizstortákat. Így a Hold és a Holdon való elmélkedés biztos helyet nyer a szívükben. Ez nagyon jó.
The other thing that religions are really aware of is: speak well -- I'm not doing a very good job of this here -- but oratory, oratory is absolutely key to religions. In the secular world, you can come through the university system and be a lousy speaker and still have a great career. But the religious world doesn't think that way. What you're saying needs to be backed up by a really convincing way of saying it.
Még egy dolog, aminek a vallások nagyon is tudatában vannak: jól beszélnek -- én ezt itt nem csinálom túl jól -- de a szónoklás, az ékesszólás a vallások egyik kulcsa. A szekuláris világban elvégezhetik az egyetemet úgy, hogy vacak előadók, és még így is befuthatnak nagy karriert. De a vallásos világ nem így gondolkodik. Amiről beszélnek, azt alá kell tamásztaniuk egy igen meggyőző módjával annak, ahogy mondják.
So if you go to an African-American Pentecostalist church in the American South and you listen to how they talk, my goodness, they talk well. After every convincing point, people will go, "Amen, amen, amen." At the end of a really rousing paragraph, they'll all stand up, and they'll go, "Thank you Jesus, thank you Christ, thank you Savior." If we were doing it like they do it -- let's not do it, but if we were to do it -- I would tell you something like, "Culture should replace scripture." And you would go, "Amen, amen, amen." And at the end of my talk, you would all stand up and you would go, "Thank you Plato, thank you Shakespeare, thank you Jane Austen." And we'd know that we had a real rhythm going. All right, all right. We're getting there. We're getting there.
Ha elmennek egy afroamerikai Pünkösdi egyház templomába Amerika déli részén, és meghallgatják, hogyan beszélnek, te jó ég, nagyon jól beszélnek. Minden meggyőző pont után az emberek azt mondják: "Ámen, ámen, ámen." Egy különösen lelkesítő szakasz után mind felállnak, és azt mondják: "Köszönöm Jézus, köszönöm Krisztus, köszönöm Megváltó!" Ha mi is úgy csinálnánk, ahogy ők -- ne csináljuk, de ha megtennénk -- mondanék valami olyasmit: "A szentírás helyét vegye át a kultúra!" Önök pedig azt mondanák: "Ámen, ámen, ámen." A beszédem végén pedig mindnyájan felállnának és azt mondanák: "Köszönöm Platón, köszönöm Shakespeare, köszönöm Jane Austen!" És akkor tudnánk, hogy igazán összerázódtunk. Rendben, rendben. Közeledünk. Közeledünk.
(Applause)
(Taps)
The other thing that religions know is we're not just brains, we are also bodies. And when they teach us a lesson, they do it via the body. So for example, take the Jewish idea of forgiveness. Jews are very interested in forgiveness and how we should start anew and start afresh. They don't just deliver us sermons on this. They don't just give us books or words about this. They tell us to have a bath. So in Orthodox Jewish communities, every Friday you go to a Mikveh. You immerse yourself in the water, and a physical action backs up a philosophical idea. We don't tend to do that. Our ideas are in one area and our behavior with our bodies is in another. Religions are fascinating in the way they try and combine the two.
Egy másik dolog, amit a vallások tudnak, hogy nem csak agyunk van, hanem testünk is. És mikor egy leckét tanítanak nekünk, a testen keresztül teszik. Vegyük például a megbocsátás zsidó eszméjét. A zsidókat nagyon érdekli a megbocsátás és az, hogy újonnan és frissen kell kezdenünk. Nem csupán prédikálnak nekünk erről. Nem csupán könyveket vagy szavakat adnak nekünk erről. Azt mondják, vegyünk egy fürdőt. Az ortodox zsidó közösségekben minden pénteken elmennek egy mikvébe. Alámerülnek a vízben, így egy fizikai cselekvés erősíti meg a filozófiai eszmét. Mi általában nem tesszük ezt. Az eszméink egy területen vannak, a testünkkel való viselkedésünk pedig egy másikon. Lenyűgöző, ahogy a vallások próbálják a kettőt kombinálni.
Let's look at art now. Now art is something that in the secular world, we think very highly of. We think art is really, really important. A lot of our surplus wealth goes to museums, etc. We sometimes hear it said that museums are our new cathedrals, or our new churches. You've heard that saying. Now I think that the potential is there, but we've completely let ourselves down. And the reason we've let ourselves down is that we're not properly studying how religions handle art.
Most nézzük a művészetet. A művészet olyasmi, melyet a szekuláris világban roppantul megbecsülünk. Azt gondoljuk, hogy a művészet nagyon, nagyon fontos. A többletvagyonunk nagy része megy múzeumokhoz, stb. Néha hallani lehet, hogy a múzeumok az új katedrálisaink, az új templomaink. Biztosan hallották ezt a mondást. Szerintem ebben van lehetőség, de teljesen cserben hagytuk magunkat. Cserbenhagyásunk oka pedig az, hogy nem tanulmányozzuk rendesen, hogy a vallások hogyan kezelik a művészetet.
The two really bad ideas that are hovering in the modern world that inhibit our capacity to draw strength from art: The first idea is that art should be for art's sake -- a ridiculous idea -- an idea that art should live in a hermetic bubble and should not try to do anything with this troubled world. I couldn't disagree more. The other thing that we believe is that art shouldn't explain itself, that artists shouldn't say what they're up to, because if they said it, it might destroy the spell and we might find it too easy. That's why a very common feeling when you're in a museum -- let's admit it -- is, "I don't know what this is about." But if we're serious people, we don't admit to that. But that feeling of puzzlement is structural to contemporary art.
A modern világban két borzalmas eszme létezik, melyek gátolnak minket abban, hogy erőt merítsünk a művészetből. Az első, hogy a művészetnek a művészetért kell lennie -- nevetséges ötlet -- az eszme, hogy a művészetnek egy hermetikus buborékban kéne lennie, és meg sem szabadna próbálnia kapcsolódni ehhez a zavaros világhoz. Kevésbé nem is érthetnék egyet. A másik dolog, amiben hiszünk, hogy a művészetnek nem kell magyaráznia magát, hogy a művészeknek nem kéne elmondaniuk, mit akarnak, mert ha elmondanák, az tönkreteheti a varázslatot, mi pedig túl egyszerűnek találnánk. Ezért van az, hogy a múzeumban az egyik leggyakoribb érzés -- ismerjük be -- "Nem értem, hogy ez miről is szól." De ha komoly emberek vagyunk, ezt nem valljuk be. De az összezavarodottság érzése beépült a kortárs művészetbe.
Now religions have a much saner attitude to art. They have no trouble telling us what art is about. Art is about two things in all the major faiths. Firstly, it's trying to remind you of what there is to love. And secondly, it's trying to remind you of what there is to fear and to hate. And that's what art is. Art is a visceral encounter with the most important ideas of your faith. So as you walk around a church, or a mosque or a cathedral, what you're trying to imbibe, what you're imbibing is, through your eyes, through your senses, truths that have otherwise come to you through your mind.
A vallásoknak sokkal józanabb a művészethez való hozzáállásuk. Nincs gondjuk azzal, hogy megmondják nekünk, miről szól a művészet. A fő vallásokban a művészet két dologról szól. Elsősorban megpróbál emlékeztetni arra, hogy mi mindent lehet szeretni. Másodsorban megpróbál emlékeztetni arra, hogy mi mindentől lehet félni és mit lehet gyűlölni. A művészet pedig ez. A művészet egy zsigeri találkozás a hited legfontosabb eszméivel. Tehát ahogy körbesétálnak egy templomban, egy mecsetben vagy egy katedrálisban, amit megpróbálnak belélegezni, amit magukba szívnak a látásukon és az érzékeiken keresztül, azok olyan igazságok, melyek egyébként az elméjükön át érkeznek.
Essentially it's propaganda. Rembrandt is a propagandist in the Christian view. Now the word "propaganda" sets off alarm bells. We think of Hitler, we think of Stalin. Don't, necessarily. Propaganda is a manner of being didactic in honor of something. And if that thing is good, there's no problem with it at all.
Gyakorlatilag ez propaganda. A keresztény nézet szerint Rembrandt propagandista. A "propaganda" szó vészjelzőket indít be. Hitlerre gondolunk, vagy Sztálinra. Ez nem szükségszerű. A propaganda a didaktika egy módja valaminek a tiszteletére. És ha az a dolog jó, akkor semmilyen probléma nincs vele.
My view is that museums should take a leaf out of the book of religions. And they should make sure that when you walk into a museum -- if I was a museum curator, I would make a room for love, a room for generosity. All works of art are talking to us about things. And if we were able to arrange spaces where we could come across works where we would be told, use these works of art to cement these ideas in your mind, we would get a lot more out of art. Art would pick up the duty that it used to have and that we've neglected because of certain mis-founded ideas. Art should be one of the tools by which we improve our society. Art should be didactic.
Az én nézőpontom szerint a múzeumoknak páldát kéne venniük a vallásokról. És biztosítaniuk kéne azt, hogy mikor besétálnak egy múzeumba -- ha én egy múzeum kurátora lennék, létrehoznék egy termet a szeretetnek, egy termet a nagylelkűségnek. Minden mű beszél nekünk valamiről. És ha el tudnánk rendezni a tereket úgy, hogy úgy találkoznánk a művekkel, hogy megmondanák nekünk, használjátok őket arra, hogy az eszméket bebetonozzátok az agyatokba, akkor sokkal többet nyernénk a művészetből. A művészet felvenné régi kötelességét, melyet elhanyagoltunk bizonyos rosszul alakult eszmék miatt. A művészetnek olyan eszköznek kéne lennie, mellyel fejlesztjük társadalmunkat. A művészetnek didaktikusnak kéne lennie.
Let's think of something else. The people in the modern world, in the secular world, who are interested in matters of the spirit, in matters of the mind, in higher soul-like concerns, tend to be isolated individuals. They're poets, they're philosophers, they're photographers, they're filmmakers. And they tend to be on their own. They're our cottage industries. They are vulnerable, single people. And they get depressed and they get sad on their own. And they don't really change much.
Most beszéljünk valami másról. A modern világban, a szekuláris világban azok az emberek, akiket érdekel a szellemiség, az elme, a magasabb lélekszerű vonatkozás, azok általában elszigetelt egyének. Költők, filozófusok, fotográfusok, filmkészítők. És általában egyedül vannak. Ők a mi háziiparunk. Sebezhető, egyedülálló emberek. Depressziósak és szomorúak lesznek egyedül. És nem sokat változtatnak.
Now think about religions, think about organized religions. What do organized religions do? They group together, they form institutions. And that has all sorts of advantages. First of all, scale, might. The Catholic Church pulled in 97 billion dollars last year according to the Wall Street Journal. These are massive machines. They're collaborative, they're branded, they're multinational, and they're highly disciplined.
Most gondoljunk a vallásokra, a szervezett vallásokra. Mit tesznek a szervezett vallások? Csoportosulnak, intézményeket hoznak létre. És ennek sokféle előnye van. Elsősorban a mérték, a hatalom. A katolikus egyház a Wall Street Journal szerint tavaly 97 milliárd dollárt keresett. Ezek hatalmas gépezetek. Együttműködőek, védjegyzettek, nemzetköziek, és igen fegyelmezettek.
These are all very good qualities. We recognize them in relation to corporations. And corporations are very like religions in many ways, except they're right down at the bottom of the pyramid of needs. They're selling us shoes and cars. Whereas the people who are selling us the higher stuff -- the therapists, the poets -- are on their own and they have no power, they have no might. So religions are the foremost example of an institution that is fighting for the things of the mind. Now we may not agree with what religions are trying to teach us, but we can admire the institutional way in which they're doing it.
Ezek mind nagyon jó tulajdonságok. A vállalatokkal kapcsolatban ismerjük őket. A vállalatok több tekintetben hasonlítanak a vallásokra, kivéve, hogy a szükségletpiramis legalján vannak. Cipőket és autókat adnak el nekünk. Miközben azok az emberek, akik magasabb rendű dolgokat nyújtanak -- terapeuták, költők -- egyedül vannak és nincs erejük, nincs hatalmuk. Tehát a vallások a legkiválóbb példái az intézményeknek, melyek az elme ügyéért harcolnak. Talán nem értünk egyet azzal, amit a vallások próbálnak tanítani nekünk, de csodálhatjuk az intézményi módját annak, ahogyan ezt teszik.
Books alone, books written by lone individuals, are not going to change anything. We need to group together. If you want to change the world, you have to group together, you have to be collaborative. And that's what religions do. They are multinational, as I say, they are branded, they have a clear identity, so they don't get lost in a busy world. That's something we can learn from.
Maguk a könyvek, a magányos egyének által írott könyvek semmit nem fognak megváltoztatni. Össze kell fognunk. Ha meg akarják változtatni a világot, össze kell fogniuk, együttműködőnek kell lenniük. A vallások pedig éppen ezt teszik. Ahogy mondtam, nemzetköziek, védjegyzettek, világos identitásuk van, hogy ne vesszenek el ebben az elfoglalt világban. Ez olyasmi, amiből tanulhatunk.
I want to conclude. Really what I want to say is for many of you who are operating in a range of different fields, there is something to learn from the example of religion -- even if you don't believe any of it. If you're involved in anything that's communal, that involves lots of people getting together, there are things for you in religion. If you're involved, say, in a travel industry in any way, look at pilgrimage. Look very closely at pilgrimage. We haven't begun to scratch the surface of what travel could be because we haven't looked at what religions do with travel. If you're in the art world, look at the example of what religions are doing with art. And if you're an educator in any way, again, look at how religions are spreading ideas. You may not agree with the ideas, but my goodness, they're highly effective mechanisms for doing so.
Szeretnék összefoglalni. Amit igazából mondani akarok, az az, hogy Önök közül sokan, akik különböző területeken dolgoznak, tanulhatnak valamit a vallás példájából -- akkor is, ha nem hisznek benne. Ha olyasmivel foglalkoznak, mely közösségi dolog, ahol sok ember gyűlik össze, akkor tanulhatnak a vallásból. Ha mondjuk az utazási ágazatban dolgoznak, nézzenek a zarándoklatra. Vizsgálják meg tüzetesen a zarándoklatot. Még a felszínét sem kezdtük el kapargatni annak, hogy mi is lehetne az utazás, mert nem néztük meg, hogy a vallások hogyan kezelik az utazást. Ha művészettel foglalkoznak, vegyenek példát arról, amit a vallások tesznek a művészettel. És ha bármiféle oktatók, ismét, vizsgálják meg, hogyan terjesztik eszméiket a vallások. Talán nem értenek egyet az eszmékkel, de istenem, ezek roppant hatékony mechanizmusok.
So really my concluding point is you may not agree with religion, but at the end of the day, religions are so subtle, so complicated, so intelligent in many ways that they're not fit to be abandoned to the religious alone; they're for all of us.
A zárópontom tehát az, hogy talán nem értenek egyet a vallással, de végsősoron a vallások olyan kényesek, olyan összetettek, olyan intelligensek sok dologban, hogy nem megfelelő az, hogy csak a vallásos emberek használják; ezek mindenki számára valóak.
Thank you very much.
Köszönöm szépen.
(Applause)
(Taps)
Chris Anderson: Now this is actually a courageous talk, because you're kind of setting up yourself in some ways to be ridiculed in some quarters.
Chris Anderson: Ez egy tényleg nagyon bátor beszéd, mert bizonyos módon előkészíted magad arra, hogy néhány világtájon kigúnyoljanak.
AB: You can get shot by both sides. You can get shot by the hard-headed atheists, and you can get shot by those who fully believe.
AB: Mindkét oldalról támadhatnak. Támadhatnak a keményfejű ateisták, és támadhatnak azok, akik teljesen hithűek.
CA: Incoming missiles from North Oxford at any moment.
CA: Érkező rakéták Észak-Oxfordból, bármely pillanatban.
AB: Indeed.
AB: Így van.
CA: But you left out one aspect of religion that a lot of people might say your agenda could borrow from, which is this sense -- that's actually probably the most important thing to anyone who's religious -- of spiritual experience, of some kind of connection with something that's bigger than you are. Is there any room for that experience in Atheism 2.0?
CA: De kihagytad a vallás egyik azon szempontját, melyről sokan azt mondhatják, hogy az ügyed kölcsönözhetne belőle, ez pedig ez az érzés -- talán ez a legfontosabb azoknak, akik vallásosak -- a spirituális élmény, az a bizonyos kapcsolat valamivel, ami nagyobb nálad. Van ezen élmény számára hely az Ateizmus 2.0-ban?
AB: Absolutely. I, like many of you, meet people who say things like, "But isn't there something bigger than us, something else?" And I say, "Of course." And they say, "So aren't you sort of religious?" And I go, "No." Why does that sense of mystery, that sense of the dizzying scale of the universe, need to be accompanied by a mystical feeling? Science and just observation gives us that feeling without it, so I don't feel the need. The universe is large and we are tiny, without the need for further religious superstructure. So one can have so-called spiritual moments without belief in the spirit.
AB: Teljes mértékben. Én, mint sokan Önök közül, találkozom olyanokkal, akik azt mondják: "De nem létezik valami nálunk nagyobb, valami más?" És én azt mondom: "Természetesen." És ők azt felelik: "De akkor nem vagy félig-meddig vallásos?" És azt mondom: "Nem." Miért kéne ennek a titokzatos érzésnek, az univerzum szédítő mértékének társulnia egy misztikus érzéssel? A tudomány és a puszta megfigyelés is megadja ezt az érzést nélküle, szóval én nem érzem szükségesnek. Az univerzum hatalmas, mi pedig aprók vagyunk, további vallásos felépítményre való szükség nélkül. Tehát lehetnek valakinek úgynevezett spirituális pillanatai a szellemben való hit nélkül is.
CA: Actually, let me just ask a question. How many people here would say that religion is important to them? Is there an equivalent process by which there's a sort of bridge between what you're talking about and what you would say to them?
CA: Tudod mit, hadd tegyek fel egy kérdést! Hányan mondanák Önök közül, hogy a vallás fontos számukra? Van-e egy egyenértékű folyamat, mely által egyfajta híd képződik aközött, amiről beszélsz, és amit nekik mondanál?
AB: I would say that there are many, many gaps in secular life and these can be plugged. It's not as though, as I try to suggest, it's not as though either you have religion and then you have to accept all sorts of things, or you don't have religion and then you're cut off from all these very good things. It's so sad that we constantly say, "I don't believe so I can't have community, so I'm cut off from morality, so I can't go on a pilgrimage." One wants to say, "Nonsense. Why not?" And that's really the spirit of my talk. There's so much we can absorb. Atheism shouldn't cut itself off from the rich sources of religion.
AB: Azt mondanám, hogy rengeteg hézag van a szekuláris világban, és hogy ezek kitölthetők. Ez nem olyan, ahogy mondani próbálom, nem olyan, hogy vagy vallásos vagy, és akkor mindent el kell fogadnod, vagy nem vagy vallásos, és akkor elvágnak ezektől a jó dolgoktól. Szomorú, hogy folyton azt mondjuk: "Nem vagyok vallásos, így nincs közösségem, elvágtak az erkölcsösségtől, nem mehetek zarándoklatra." Erre azt felelhetjük: "Badarság. Miért nem?" És ez a lényege a beszédemnek. Olyan sok mindent tanulhatunk. Az ateizmusnak nem kéne leválasztania magát a vallás forrásairól.
CA: It seems to me that there's plenty of people in the TED community who are atheists. But probably most people in the community certainly don't think that religion is going away any time soon and want to find the language to have a constructive dialogue and to feel like we can actually talk to each other and at least share some things in common. Are we foolish to be optimistic about the possibility of a world where, instead of religion being the great rallying cry of divide and war, that there could be bridging?
CA: Számomra úgy tűnik, hogy a TED-közösségben nagyon sok ateista van. De a közösség legtöbb tagja valószínűleg nem gondolja azt, hogy a vallás hamarosan eltűnik, és meg akarják találni a nyelvet egy építő jellegű párbeszédhez, és azt érezni, hogy tényleg tudunk beszélgetni egymással és legalább néhány közös dolgon osztozhatunk. Butaság-e optimistának lenni egy olyan világ lehetőségéről, ahol a vallás a felosztásra és a háborúra való gyülekező kiáltás helyett inkább áthidalja a dolgokat?
AB: No, we need to be polite about differences. Politeness is a much-overlooked virtue. It's seen as hypocrisy. But we need to get to a stage when you're an atheist and someone says, "Well you know, I did pray the other day," you politely ignore it. You move on. Because you've agreed on 90 percent of things, because you have a shared view on so many things, and you politely differ. And I think that's what the religious wars of late have ignored. They've ignored the possibility of harmonious disagreement.
AB: Nem, udvariasnak kell lennünk a különbségekről. Az udvariasság egy nagyon figyelmen kívül hagyott erény. Álszentségnek látszik. De el kell érnünk azt a pontot, hogy ha ateista vagy, és valaki azt mondja: "Hát tudod, a múltkor imádkoztam", akkor udvariasan figyelmen kívül hagyod. Továbblépsz. Mert a dolgok 90%-ában egyetértetek, mert közös nézőpontotok van sok dologgal kapcsolatban, és te udvariasan eltérsz. Szerintem ez az, amit az utóbbi idők vallásos háborúi figyelmen kívül hagytak. Figyelmen kívül hagyták a harmonikus nézeteltérés lehetőségét.
CA: And finally, does this new thing that you're proposing that's not a religion but something else, does it need a leader, and are you volunteering to be the pope?
CA: Végül pedig, ez az új dolog, melyet javasolsz, mely nem vallás, hanem valami más; szüksége van-e vezetőre, és leszel-e önkéntesen a pápája?
(Laughter)
(Nevetés)
AB: Well, one thing that we're all very suspicious of is individual leaders. It doesn't need it. What I've tried to lay out is a framework and I'm hoping that people can just fill it in. I've sketched a sort of broad framework. But wherever you are, as I say, if you're in the travel industry, do that travel bit. If you're in the communal industry, look at religion and do the communal bit. So it's a wiki project.
AB: Nos, az egyik dolog, mellyel kapcsolatban mindenki gyanakvó, azok az egyéni vezetők. Nincs szüksége rá. Én megpróbáltam kijelölni a kereteket, és remélem, hogy az emberek ki tudják tölteni. Felvázoltam egyfajta széles keretrendszert. De akárhol is vagy, ahogy említettem, ha az utazási ágazatban vagy, nézd meg az utazási részt. Ha a közösségi ágazatban vagy, fordulj a valláshoz és nézd meg a közösségi részt. Szóval ez egy wiki-projekt.
(Laughter)
(Nevetés)
CA: Alain, thank you for sparking many conversations later.
CA: Alain, köszönöm, hogy sok jövőbeli párbeszédet indítottál.
(Applause)
(Taps)