I have given the slide show that I gave here two years ago about 2,000 times. I'm giving a short slide show this morning that I'm giving for the very first time, so -- well it's -- I don't want or need to raise the bar, I'm actually trying to lower the bar. Because I've cobbled this together to try to meet the challenge of this session.
Azt a diavetítést, amelyet két évvel ezelőtt itt mutattam be, azóta már vagy 2000 alkalommal adtam elő. Ma reggelre azonban egy rövid változattal készültem, amit először adok elő, úgyhogy - talán nem kell és nem is akarom megnehezíteni a dolgomat, hanem éppen hogy könnyíteni próbálok rajta. Úgy raktam össze, hogy megfeleljek az esemény elvárásainak.
And I was reminded by Karen Armstrong's fantastic presentation that religion really properly understood is not about belief, but about behavior. Perhaps we should say the same thing about optimism. How dare we be optimistic? Optimism is sometimes characterized as a belief, an intellectual posture. As Mahatma Gandhi famously said, "You must become the change you wish to see in the world." And the outcome about which we wish to be optimistic is not going to be created by the belief alone, except to the extent that the belief brings about new behavior. But the word "behavior" is also, I think, sometimes misunderstood in this context. I'm a big advocate of changing the lightbulbs and buying hybrids, and Tipper and I put 33 solar panels on our house, and dug the geothermal wells, and did all of that other stuff. But, as important as it is to change the lightbulbs, it is more important to change the laws. And when we change our behavior in our daily lives, we sometimes leave out the citizenship part and the democracy part. In order to be optimistic about this, we have to become incredibly active as citizens in our democracy. In order to solve the climate crisis, we have to solve the democracy crisis. And we have one.
És Karen Armstrong fantasztikus előadása emlékeztetett, hogy ha a 'vallást' jól értelmezzük, akkor nem a hitről szól, hanem a viselkedésről. Talán ugyanezt kéne mondanunk az optimizmusról. Hogy merünk optimisták lenni? Az optimizmust úgy emlegetik, mint hit, szellemi attitűd. Ahogy Mahatma Gandhi híres mondata is szól: "Legyél te a változás, amit látni akarsz a világban!" És az eredmény, amire optimistán számítunk, nem fog bekövetkezni egyedül a hit által, azt leszámítva, hogy a hit magával hozhat egy új viselkedésmódot. De maga a szó "viselkedés" is gyakran félreértelmezett ebben az összefüggésben. Én messzemenően támogatom a villanykörték cseréjét, a hibridautók vásárlását, és Tipper és én 33 napelemmel szereltük fel a házunkat, és kiástuk a geotermikus kutakat, és minden hasonló dolgot megtettünk. Ám bármilyen fontos is kicserélni a villanykörtéket, még fontosabb, hogy megváltoztassuk a törvényeket. Mikor megváltoztatjuk a viselkedésünket a mindennapi életünkben, gyakran elfelejtkezünk a dolog állampolgári és a demokráciát érintő oldaláról. Annak érdekében, hogy optimisták lehessünk ezzel kapcsolatban, mint demokráciában élő állampolgároknak kell igazán aktívnak lennünk. Annak érdekében, hogy megoldjuk a klimaváltozás problémáját meg kell oldanunk a demokrácia válságát is. Ugyanis ez a válság létezik.
I have been trying to tell this story for a long time. I was reminded of that recently, by a woman who walked past the table I was sitting at, just staring at me as she walked past. She was in her 70s, looked like she had a kind face. I thought nothing of it until I saw from the corner of my eye she was walking from the opposite direction, also just staring at me. And so I said, "How do you do?" And she said, "You know, if you dyed your hair black, you would look just like Al Gore." (Laughter)
Már régóta próbálom elmondani ezt a történetet. Hogy milyen régóta, arra egy hölgy emlékeztetett a minap aki elsétált az asztal mellett, ahol ültem, és csak bámult engem, ahogy elhaladt mellettem. Hetven év körüli hölgy volt, kedves arccal. Nem is különösebben keltette fel az érdeklődésemet egészen addig, amíg a szemem sarkából észre nem vettem, hogy most a másik irányból érkezik, és megint csak engem bámul. Úgyhogy, megszólítottam: "Hogy van?" Ő ezt válaszolta: "Tudja, ha feketére festené a haját, pontosan úgy nézne ki, mint Al Gore." (Nevetés)
Many years ago, when I was a young congressman, I spent an awful lot of time dealing with the challenge of nuclear arms control -- the nuclear arms race. And the military historians taught me, during that quest, that military conflicts are typically put into three categories: local battles, regional or theater wars, and the rare but all-important global, world war -- strategic conflicts. And each level of conflict requires a different allocation of resources, a different approach, a different organizational model. Environmental challenges fall into the same three categories, and most of what we think about are local environmental problems: air pollution, water pollution, hazardous waste dumps. But there are also regional environmental problems, like acid rain from the Midwest to the Northeast, and from Western Europe to the Arctic, and from the Midwest out the Mississippi into the dead zone of the Gulf of Mexico. And there are lots of those. But the climate crisis is the rare but all-important global, or strategic, conflict. Everything is affected. And we have to organize our response appropriately. We need a worldwide, global mobilization for renewable energy, conservation, efficiency and a global transition to a low-carbon economy. We have work to do. And we can mobilize resources and political will. But the political will has to be mobilized, in order to mobilize the resources.
Évekkel ezelőtt, amikor még fiatal képviselő voltam, rengeteget foglalkoztam a nukleáris fegyverkezés és ellenőrzés által állított kihívással - a nukleáris fegyverkezési versennyel. Míg ezzel foglalkoztam, a hadtörténészek megtanították, hogy a katonai konfliktusok tipikusan három kategóriába sorolhatóak: helyi konfliktusok, regionális hadszíntér, és a ritka, de annál jelentősebb globális, világméretű háború. Stratégiai fontosságú konfliktusok. A konfliktusok különböző szintjei, az erőforrások különböző elosztását, és más és más megközelítést, különböző szervezési modellt követelnek meg. A környezetvédelmi kihívások is ugyanebbe a három kategóriába oszthatóak, és a legtöbb dolog, ami eszünkbe jut, az helyi környezetvédelmi probléma: levegőszennyezés, vízszennyezés veszélyes hulladéklerakók. Léteznek azonban regionális szintű problémák is, mint például a savas eső Közép-Nyugattól Észak-Keletig, vagy Nyugat-Európától az Északi-Sarkig, vagy Közép-Nyugattól a Mississippin át a Mexikói-öböl kihalt részéig. Még sok egyéb ilyen probléma létezik. A klímaválság a ritka, de annál jelentősebb globális vagy más néven stratégiai fontosságú konfliktusok közé tartozik. Mindenre hatással van. Ezért jól meg kell szerveznünk, hogy mit teszünk ellene. Világméretű, globális mobilizációra van szükségünk a megújuló energia, a környezetvédelem, a hatékonyság érdekében, és egy globális átmenetre az alacsony szénfogyasztású gazdaság felé. Sok dolgunk van. Képesek vagyunk mozgósítani az erőforrásokat és a politikai erőket. Először azonban a politikai hatalmat kell magunk mellé állítanunk, hogy lehetőség legyen az erőforrások mozgósítására.
Let me show you these slides here. I thought I would start with the logo. What's missing here, of course, is the North Polar ice cap. Greenland remains. Twenty-eight years ago, this is what the polar ice cap -- the North Polar ice cap -- looked like at the end of the summer, at the fall equinox. This last fall, I went to the Snow and Ice Data Center in Boulder, Colorado, and talked to the researchers here in Monterey at the Naval Postgraduate Laboratory. This is what's happened in the last 28 years. To put it in perspective, 2005 was the previous record. Here's what happened last fall that has really unnerved the researchers. The North Polar ice cap is the same size geographically -- doesn't look quite the same size -- but it is exactly the same size as the United States, minus an area roughly equal to the state of Arizona. The amount that disappeared in 2005 was equivalent to everything east of the Mississippi. The extra amount that disappeared last fall was equivalent to this much. It comes back in the winter, but not as permanent ice, as thin ice -- vulnerable. The amount remaining could be completely gone in summer in as little as five years. That puts a lot of pressure on Greenland. Already, around the Arctic Circle -- this is a famous village in Alaska. This is a town in Newfoundland. Antarctica. Latest studies from NASA. The amount of a moderate-to-severe snow melting of an area equivalent to the size of California.
Hadd mutassam meg maguknak ezeket a diákat! Úgy gondoltam, a logót rakom az elejére. Ami innen hiányzik, az természetesen az északi-sarki jégsapka. Grönland nem tűnik el. 28 évvel ezelőtt, így nézett ki a sarki jég - az északi-sarki, a nyár végén, az őszi napéjegyenlőség idején. Tavaly ősszel ellátogattam a Hó- és Jégügyi Adatközpontba a coloradói Boulderben, és beszéltem a kutatókkal itt Monterey-ben, a Tengerészeti Továbbképző Laboratóriumban. Ez történt az elmúlt 28 évben. Hogy legyen rálátásunk, 2005.évi volt az előző adat. Ez történt múlt ősszel, és ez igazán nyugtalanítani kezdte a kutatókat. Az északi-sarki jégtakaró területe megegyezik, bár nem úgy tűnik, hogy pont ugyanakkora, de tényleg pont ugyanakkora, mint az Egyesült Államok területe. Leszámítva egy kis különbséget, ami körülbelül Arizona állam méretével megegyező. Amennyivel csökkent a jégtakaró 2005-ben, az megegyezik a Mississippitől keletre eső területtel. Múlt ősszel pedig még ennyivel csökkent a jégtakaró mérete. Télen persze újra megjelenik, de nem mint állandó jég, hanem vékony, gyenge jég formájában. A megmaradt jégtakaró teljesen eltűnhet nyaranta az elkövetkező öt év során. Ez nagyon rossz hatással van Grönlandra. Az északi sarkkörön már - ez egy jól ismert alaszkai település. Ez egy város Új-Fundlandon. Az Antarktisz. A NASA legutóbbi tanulmánya. Az olvadás, mérsékelt illetve súlyos mértékben egy Kaliforniának megfelelő területet érint.
"They were the best of times, they were the worst of times": the most famous opening sentence in English literature. I want to share briefly a tale of two planets. Earth and Venus are exactly the same size. Earth's diameter is about 400 kilometers larger, but essentially the same size. They have exactly the same amount of carbon. But the difference is, on Earth, most of the carbon has been leeched over time out of the atmosphere, deposited in the ground as coal, oil, natural gas, etc. On Venus, most of it is in the atmosphere. The difference is that our temperature is 59 degrees on average. On Venus, it's 855. This is relevant to our current strategy of taking as much carbon out of the ground as quickly as possible, and putting it into the atmosphere. It's not because Venus is slightly closer to the Sun. It's three times hotter than Mercury, which is right next to the Sun. Now, briefly, here's an image you've seen, as one of the only old images, but I show it because I want to briefly give you CSI: Climate.
"Derüs napok jártak, de viharosak is." az angol irodalom leghíresebb nyitómondata. (Dickens: Két város) Röviden beszélni szeretnék a "Két bolygóról". A Föld és a Vénusz pontosan ugyanakkora. A Föld átmérője körülbelül 400 kilométerrel hosszabb, de nagyjából ugyanaz a méretük. Ugyanannyi szén található a két bolygón. A különbség az, hogy a Földön, a szén nagyrésze eltűnt a légkörből az idők folyamán, és a földben raktározódott el szén, olaj, földgáz, stb. formájában. A Vénuszon azonban a nagy része a légkörben található. További különbség, hogy a hőmérséklet nálunk átlag 15 C°, a Vénuszon azonban 453 C°. Ezt nem árt észben tartani, mikor épp azon munkálkodunk hogy minél több szenet távolítsunk el a földből, és a légkörbe jutassunk. Nem számít, hogy a Vénusz egy kicsit közelebb kering a Naphoz. Háromszor forróbb, mint a Merkúr, amely ott van rögtön a Nap mellett. Egy kicsit most erről a képről, ami már egy igen régi jól ismert kép, de azért akarom megmutatni, hogy egy kicsit átváltsunk "CSI: Klíma Helyszínelők"-be.
The global scientific community says: man-made global warming pollution, put into the atmosphere, thickening this, is trapping more of the outgoing infrared. You all know that. At the last IPCC summary, the scientists wanted to say, "How certain are you?" They wanted to answer that "99 percent." The Chinese objected, and so the compromise was "more than 90 percent." Now, the skeptics say, "Oh, wait a minute, this could be variations in this energy coming in from the sun." If that were true, the stratosphere would be heated as well as the lower atmosphere, if it's more coming in. If it's more being trapped on the way out, then you would expect it to be warmer here and cooler here. Here is the lower atmosphere. Here's the stratosphere: cooler. CSI: Climate.
A világ tudományos közössége azt állítja, hogy az ember okozta szennyeződés az atmoszférába jutva megvastagítja ezt itt, és így több távozó infravörös sugárzás marad itt. Ezt azonban mind tudják. A legutóbbi Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentésében a tudósok azt akarták mondani: 99%-ban biztosak vagyunk benne, hogy ez a helyzet. A kínaiak tiltakoztak, úgyhogy végül kompromisszumos megoldással "több mint 90%-ban" egyeztek meg. Most azonban a szkeptikusok azt mondják: "Várjunk csak, ezt lehet, hogy csak a... a Napból érkező energia változása." Ha ez igazi lenne, a sztratoszféra hőmérséklete is nőne ugyanúgy, mint a légkör alsóbb rétegei, ha több energia érkezne. Ha viszont az energia bent ragad a légkörben, akkor azt kéne kapnunk, hogy itt melegebb és itt hidegebb. Ezek az alacsonyabb légrétegek értékei. Itt a sztratoszféra: hűvösebb. CSI: Klíma Helyszínelők.
Now, here's the good news. Sixty-eight percent of Americans now believe that human activity is responsible for global warming. Sixty-nine percent believe that the Earth is heating up in a significant way. There has been progress, but here is the key: when given a list of challenges to confront, global warming is still listed at near the bottom. What is missing is a sense of urgency. If you agree with the factual analysis, but you don't feel the sense of urgency, where does that leave you? Well, the Alliance for Climate Protection, which I head in conjunction with Current TV -- who did this pro bono -- did a worldwide contest to do commercials on how to communicate this. This is the winner.
A jó hír az, hogy a mára már az amerikaiak 68 százaléka gondolja úgy, hogy emberi tevékenység az okozója a globális felmelegedésnek. 69 százalékuk hiszi, hogy a Föld jelentős mértékben melegszik. Tehát történtek előrelépések, de ami a lényeg, ha megnézünk egy listát, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenünk, a globális felmelegedés még mindig a lista alján szerepel. Ami hiányzik, az az, hogy érezzük: sürgősen lépnünk kell. Ha a tényeket el is fogadja az ember, de nem érzi, hogy lépnie kéne, akkor mi marad? Nos, a Szövetség az Éghajlat Védelméért, melynek vezetője vagyok, a CurrenTV-vel összefogva a közjóért, világméretű versenyt hirdetett olyan reklámok készítésére, amelyek ezt az üzenetet hordozzák. Itt látható a nyertes.
NBC -- I'll show all of the networks here -- the top journalists for NBC asked 956 questions in 2007 of the presidential candidates: two of them were about the climate crisis. ABC: 844 questions, two about the climate crisis. Fox: two. CNN: two. CBS: zero. From laughs to tears -- this is one of the older tobacco commercials. So here's what we're doing. This is gasoline consumption in all of these countries. And us. But it's not just the developed nations. The developing countries are now following us and accelerating their pace. And actually, their cumulative emissions this year are the equivalent to where we were in 1965. And they're catching up very dramatically. The total concentrations: by 2025, they will be essentially where we were in 1985. If the wealthy countries were completely missing from the picture, we would still have this crisis. But we have given to the developing countries the technologies and the ways of thinking that are creating the crisis. This is in Bolivia -- over thirty years.
Az NBC - az összes műsorszolgáltató szerepelni fog - vezető újságírói 956 kérdést tettek fel 2007-ben az elnökjelölteknek: ebből kettő volt a klímaválsággal kapcsolatos. ABC: 844 kérdés, kettő a klímaválságról. Fox: kettő. CNN: kettő. CBS: nulla. Hogy lesz a nevetésből sírás. Ez egy régi dohány reklám. Tehát ez az amit jelenleg teszünk. Ez ennek a sok országnak az összesített benzin fogyasztása. Ez pedig a miénk. De ez nem csak a fejlett országokról szól. A fejlődő országok is ugyanazon az úton haladnak. Ráadásul egyre gyorsabban. Igazság szerint, az egyre növekvő kibocsátásuk ez évben elérte azt a szintet, ahol mi 1965-ben voltunk. És egyre gyorsabban zárkóznak fel. Összeségében az látszik, hogy 2025-re azon a szinten lesznek, ahol mi voltunk 1985-ben. Ha a tehetős országok mind eltűnnének a világból, akkor is válsággal kéne szembenéznünk. Mi adtuk a fejlődő országok kezébe a technológiát és azt a szemléletmódot ami a válságot okozza. Ez itt Bolívia. Az elmúlt harminc évben.
This is peak fishing in a few seconds. The '60s. '70s. '80s. '90s. We have to stop this. And the good news is that we can. We have the technologies. We have to have a unified view of how to go about this: the struggle against poverty in the world and the challenge of cutting wealthy country emissions, all has a single, very simple solution.
A halászat fő kitermelési időszakai néhány másodpercben. A 60-as évek. a 70-es, a 80-as és a 90-es évek. Ezt meg kell állítanunk. A jó hír, hogy képesek vagyunk rá. Megvan hozzá a technológiánk. Ki kell alakítanunk egy egységes hozzáállást, hogy hogyan lépjünk fel. Hogyan harcoljunk a szegénység ellen és hogy csökkentsük a tehetős országok káros anyag kibocsátását. Minderre van egy nagyon egyszerű megoldás.
People say, "What's the solution?" Here it is. Put a price on carbon. We need a CO2 tax, revenue neutral, to replace taxation on employment, which was invented by Bismarck -- and some things have changed since the 19th century. In the poor world, we have to integrate the responses to poverty with the solutions to the climate crisis. Plans to fight poverty in Uganda are mooted, if we do not solve the climate crisis.
Nyilván azt kérdezik: "Mi a megoldás?" Itt van: Legyen meg az ára a szénnek. Legyen bevétel-független szén-dioxid adó a munka megadóztatása helyett, amit még Bismarck vezetett be - mert a dolgok megváltoztak a 19. század óta. A világ szegényebbik felén, a szegénység elleni küzdelem össze kell, hogy fonódjon a klímaváltozás elleni küzdelemmel. A szegénység felszámolására irányuló tervek Ugandában vitathatóak, ha nem oldjuk meg a klímaváltozás problémáját.
But responses can actually make a huge difference in the poor countries. This is a proposal that has been talked about a lot in Europe. This was from Nature magazine. These are concentrating solar, renewable energy plants, linked in a so-called "supergrid" to supply all of the electrical power to Europe, largely from developing countries -- high-voltage DC currents. This is not pie in the sky; this can be done.
A klímaváltozás elleni küzdelem azonban igazán jelentős változásokat hozhat a szegény országok életében. Erről a javaslatról már egy ideje sokat beszélnek Európában. Ez a kép a Nature magazinból van. Ezek itt napenergia ültetvények, melyek egy úgynevezett szuper-rácsban csatlakoznak és elektromos enerigával látják el Európát, nagyrészt a fejlődő országokból. Nagyfeszültségű egyenáram formájában. Ez nem egy légből kapott ötlet, ezt meg lehet valósítani.
We need to do it for our own economy. The latest figures show that the old model is not working. There are a lot of great investments that you can make. If you are investing in tar sands or shale oil, then you have a portfolio that is crammed with sub-prime carbon assets. And it is based on an old model. Junkies find veins in their toes when the ones in their arms and their legs collapse. Developing tar sands and coal shale is the equivalent. Here are just a few of the investments that I personally think make sense. I have a stake in these, so I'll have a disclaimer there. But geothermal, concentrating solar, advanced photovoltaics, efficiency and conservation.
Meg kell valósítanunk a saját gazdaságunk érdekében. A legújabb adatok azt mutatják, hogy a régi modell nem működik. Nagyon sok nagyszerű befektetési lehetősége van az embernek. Ha például bitumenbe, palaolajba fektet az ember, akkor az olyan, mintha szén alapú subprime vagyont halmozna fel. És ez a régi modellen alapszik. A drogfüggők még akkor is találnak vénát a lábujjukban, amikor a karjukban és a lábukban lévők már szétmentek. Bitumenbe és szénpalába fektetni ennek felel meg. Itt van néhány befektetési ötlet, amit személy szerint értelmesnek találok. Ezekben vannak az érdekeltségeim, tehát a régit vetem el. Geotermikus energia, koncentrált napenergia, fejlett fotovoltaikus rendszerek, hatékonyság és környezetvédelem.
You've seen this slide before, but there's a change. The only two countries that didn't ratify -- and now there's only one. Australia had an election. And there was a campaign in Australia that involved television and Internet and radio commercials to lift the sense of urgency for the people there. And we trained 250 people to give the slide show in every town and village and city in Australia. Lot of other things contributed to it, but the new Prime Minister announced that his very first priority would be to change Australia's position on Kyoto, and he has. Now, they came to an awareness partly because of the horrible drought that they have had. This is Lake Lanier. My friend Heidi Cullen said that if we gave droughts names the way we give hurricanes names, we'd call the one in the southeast now Katrina, and we would say it's headed toward Atlanta. We can't wait for the kind of drought Australia had to change our political culture. Here's more good news. The cities supporting Kyoto in the U.S. are up to 780 -- and I thought I saw one go by there, just to localize this -- which is good news.
Ezt a diát már korábban is láthatták, de van egy változás rajta. A két ország, amely nem ratifikálta a Kiotói Egyezményt. Már csak ez az egy. Ausztráliában választásokat tartottak, és az azt megelőző kampány során, - mely TV, internet és rádió reklámokat is magába foglalt, hogy cselekvésre bírja az embereket - 250 embert képeztünk ki, hogy előadják ezt a diavetítést minden egyes ausztráliai településen, kisvárosban és nagyvárosban. Sok más is hozzájárult, de az új miniszterelnök bejelentette, hogy elsőszámú prioritásként kezeli Ausztrália álláspontjának a megváltoztatását Kiotóval kapcsolatban, és ezt be is tartotta. Részben az országukat sújtó szörnyű szárazság miatt kaptak észbe. Ez a Lanier tó. A barátom, Heidi Cullins azt mondta, hogy ha nevet adnánk egy-egy aszálynak, ahogyan azt a hurrikánokkal tesszük, akkor azt, amelyik dél-keleten pusztít, Katrinának hívnánk és azt mondanánk, hogy Atlanta felé vette az irányt. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy megvárjuk, amíg egy olyan aszály pusztít nálunk is, mint Ausztráliában, csakhogy megváltozzon a politika álláspontja. De itt van még néhány jó hír. Ez a Kiotót támogató amerikai városoknak a listája, összesen 780 - és mintha itt lett volna egy... kiemelném. Ez jó hír.
Now, to close, we heard a couple of days ago about the value of making individual heroism so commonplace that it becomes banal or routine. What we need is another hero generation. Those of us who are alive in the United States of America today especially, but also the rest of the world, have to somehow understand that history has presented us with a choice -- just as Jill [Bolte] Taylor was figuring out how to save her life while she was distracted by the amazing experience that she was going through. We now have a culture of distraction. But we have a planetary emergency. And we have to find a way to create, in the generation of those alive today, a sense of generational mission. I wish I could find the words to convey this. This was another hero generation that brought democracy to the planet. Another that ended slavery. And that gave women the right to vote. We can do this. Don't tell me that we don't have the capacity to do it. If we had just one week's worth of what we spend on the Iraq War, we could be well on the way to solving this challenge. We have the capacity to do it.
Zárásként, pár napja arról hallottunk hogy azáltal, hogy az egyéni hősiességet mindennapivá tesszük, az banálissá és megszokottá válik. Egy új hős generációra van szükségünk. Nekünk, akik az Amerikai Egyesült Államok ma élő polgárai vagyunk, de a világ más részein élőknek is meg kell érteniük, hogy a történelem választás elé állított minket. Ugyanúgy, ahogy Jill Bolte Taylor azt próbálta kitalálni, hogyan mentse meg az életét, miközben elmerült abban a csodálatos élményben, amiben része volt. A kultúránk a figyelem-elterelés köré épül. De most a bolygónk került vészhelyzetbe. És találnunk kell rá módot, hogy a ma élő generációban tudatosítsuk: ennek a generációnak feladata van. Bárcsak el tudnám érni, hogy átérezzék, amit mondok! Egy másik hős generáció volt, amely elhozta a demokráciát a bolygónkra. Egy másik, amelyik véget vetett a rabszolgaságnak. És az, amelyik szavazati jogot adott a nőknek. Képesek vagyunk erre. Ne mondják, hogy nincsenek meg hozzá a képességeink! Ha rendelkezésünkre állna, amelyet egy hét alatt az iraki háborúra fordítunk, már jó úton lennénk a probléma megoldásához. Képesek vagyunk rá, hogy megoldjuk.
One final point: I'm optimistic, because I believe we have the capacity, at moments of great challenge, to set aside the causes of distraction and rise to the challenge that history is presenting to us. Sometimes I hear people respond to the disturbing facts of the climate crisis by saying, "Oh, this is so terrible. What a burden we have." I would like to ask you to reframe that. How many generations in all of human history have had the opportunity to rise to a challenge that is worthy of our best efforts? A challenge that can pull from us more than we knew we could do? I think we ought to approach this challenge with a sense of profound joy and gratitude that we are the generation about which, a thousand years from now, philharmonic orchestras and poets and singers will celebrate by saying, they were the ones that found it within themselves to solve this crisis and lay the basis for a bright and optimistic human future.
És még egy dolog. Optimista vagyok, mert hiszem, hogy képesek vagyunk a nagy kihívások idején nem hagyni, hogy eltereljék figyelmünket, és felemelkedni a kihíváshoz, amit a történelem nekünk osztott. Néha az emberek a klímaválság nyugtalanító tényeiről azt mondják „Ó, ez borzasztó... ...mekkora teher ez nekünk.” Arra szeretném magukat kérni, hogy ezt gondolják újra. A történelem hány generációjának volt arra lehetősége hogy szembenézzen egy kihívással, mely érdemes legjobb igyekezetünkre? Egy kihívás, amely többre sarkallhat mint amennyire azt hisszük, képesek vagyunk. Szerintem ehhez a kihíváshoz puszta örömmel kéne közelítenünk és hálával, hogy mi vagyunk az a generáció akiket, ezer év múlva filharmonikus zenekarok és költők és énekesek fognak ünnepelni mondván: ők voltak azok, akik megtalálták magukban az erőt, hogy megoldják ezt a válságot, és lefektették az alapokat az emberiség egy szebb és optimistább jövőjéhez.
Let's do that. Thank you very much.
Tegyük ezt! Köszönöm szépen.
Chris Anderson: For so many people at TED, there is deep pain that basically a design issue on a voting form -- one bad design issue meant that your voice wasn't being heard like that in the last eight years in a position where you could make these things come true. That hurts.
Chris Anderson: A TED berkeiben fájdalom uralkodik, alapjában egy szavazási modellt illetően... tehát egy szavazási modell kérdése... egy rossz szavazási modellen múlt, hogy a hangod nem hallathattad az elmúlt nyolc évben egy olyan pozícióban, amelyben ezeket a dolgokat meg tudtad volna valósítani. Ez fáj.
Al Gore: You have no idea. (Laughter)
Al Gore: Hát még nekem. (Nevetés)
CA: When you look at what the leading candidates in your own party are doing now -- I mean, there's -- are you excited by their plans on global warming?
CA: Amikor azt nézed, hogy a pártod vezető jelöltjei mit tesznek - úgy értem - tetszenek az globális felmelegedéssel kapcsolatos terveik?
AG: The answer to the question is hard for me because, on the one hand, I think that we should feel really great about the fact that the Republican nominee -- certain nominee -- John McCain, and both of the finalists for the Democratic nomination -- all three have a very different and forward-leaning position on the climate crisis. All three have offered leadership, and all three are very different from the approach taken by the current administration. And I think that all three have also been responsible in putting forward plans and proposals. But the campaign dialogue that -- as illustrated by the questions -- that was put together by the League of Conservation Voters, by the way, the analysis of all the questions -- and, by the way, the debates have all been sponsored by something that goes by the Orwellian label, "Clean Coal." Has anybody noticed that? Every single debate has been sponsored by "Clean Coal." "Now, even lower emissions!"
AG: Nehéz válaszolnom erre a kérdésre mert, egyrészről úgy gondolom hogy örülnünk kéne annak, hogy a republikánus jelölt - az a bizonyos jelölt - John McCain, és az utolsó fordulós két demokrata jelölt - mind a hárman nagyon más és egyben progresszív álláspontot képviselnek a klímakrízist illetően. Mindhárman felajánlották a vezető szerepet, és mindhármójuk hozzáállása nagyon különbözik a jelenlegi kormányétól. És úgy hiszem, mindhárman hozzájárultak már tervek és javaslatok véghezviteléhez. A kampányuk során azonban - ahogy azt a kérdéscsokor demonstrálja , amit a Konzervatív Szavazók Ligája állított össze -, az összes kérdés vizsgálatát és egyébként az összes vitát egy szinte már orwelliánus elnevezésű cég szponzorálta: a "Tiszta Szén." Észrevette ezt valaki? Minden egyes vitát a "Tiszta Szén" szponzorált. "Még alacsonyabb kibocsátás!"
The richness and fullness of the dialogue in our democracy has not laid the basis for the kind of bold initiative that is really needed. So they're saying the right things and they may -- whichever of them is elected -- may do the right thing, but let me tell you: when I came back from Kyoto in 1997, with a feeling of great happiness that we'd gotten that breakthrough there, and then confronted the United States Senate, only one out of 100 senators was willing to vote to confirm, to ratify that treaty. Whatever the candidates say has to be laid alongside what the people say.
Bármennyire is gazdag és érett a kommunikáció a demokráciánkban, még nincsenek meg a keretek, egy olyan merész kezdeményezésre, amelyre igazán szükség lenne. Tehát a helyes dolgokat mondják és talán bármelyikük is lesz az elnök - a helyes dolgokat is fogják tenni, de hadd mondjam el, hogy mikor visszatértem Kiotóból 1997-ben a felhőtlen boldogsággal, hogy az áttörést elértük, és azután az USA szenátusa elé került az ügy, a 100 szenátorból mindössze 1 volt hajlandó beleegyezni, ratifikálni az egyezményt. Bármit is mondjanak a jelöltek, annak összhangban kell lennie azzal, amit az emberek mondanak.
This challenge is part of the fabric of our whole civilization. CO2 is the exhaling breath of our civilization, literally. And now we mechanized that process. Changing that pattern requires a scope, a scale, a speed of change that is beyond what we have done in the past. So that's why I began by saying, be optimistic in what you do, but be an active citizen. Demand -- change the light bulbs, but change the laws. Change the global treaties. We have to speak up. We have to solve this democracy -- this -- We have sclerosis in our democracy. And we have to change that. Use the Internet. Go on the Internet. Connect with people. Become very active as citizens. Have a moratorium -- we shouldn't have any new coal-fired generating plants that aren't able to capture and store CO2, which means we have to quickly build these renewable sources. Now, nobody is talking on that scale. But I do believe that between now and November, it is possible. This Alliance for Climate Protection is going to launch a nationwide campaign -- grassroots mobilization, television ads, Internet ads, radio, newspaper -- with partnerships with everybody from the Girl Scouts to the hunters and fishermen.
Ez a kihívás szerves része az egész civilizációnknak. A szén-dioxid civilizációnk távozó lehelete, szó szerint. Ráadásul a folyamat már megy magától. Hogy ezen változtassunk szükségünk van rálátásra, mércére, és a változás gyorsabb kell, hogy legyen mint bármikor a múltban. Ezért mondom azt, hogy légy optimista abban, amit csinálsz, de légy aktív állampolgár is. Cseréld le a villanykörtéid - mindenképp, de a törvényt is meg kell változtatni. A nemzetközi szerződéseket. Fel kell emelnünk szavunkat. Meg kell gyógyítanunk a demokráciánkat. A demokráciánk beteg. Ezen segítenünk kell. Használd az internetet! Szörfölj rajta! Lépj kapcsolatba emberekkel! Légy aktív állampolgár! Szülessen egy moratórium - nem kellene, hogy olyan széntüzelésű erőműveink legyenek, amelyek nem képesek a CO2 megtartására és raktározására. Ez pedig azt jelenti, hogy hamar fel kell építenünk a megújuló energiaforrás-termelő egységeket. Tudom, senki nem beszél ilyen méretekben. Hiszem azonban, hogy ez novemberig lehetséges. A Szövetség az Éghajlat Védelméért egy országos méretű kampányt fog indítani - lokális mozgalmak, televíziós reklámok, internetes reklámok, rádió, nyomtatott sajtó - együtt bárkivel a lány cserkészegyesülettől elkezdve a vadászokon át a halászokig.
We need help. We need help.
Segítségre van szükségünk. Segítségre van szükségünk.
CA: In terms of your own personal role going forward, Al, is there something more than that you would like to be doing?
CA: A személyes szereped tekintetében, Al, van még valami, amiben szeretnél közreműködni?
AG: I have prayed that I would be able to find the answer to that question. What can I do? Buckminster Fuller once wrote, "If the future of all human civilization depended on me, what would I do? How would I be?" It does depend on all of us, but again, not just with the light bulbs. We, most of us here, are Americans. We have a democracy. We can change things, but we have to actively change. What's needed really is a higher level of consciousness. And that's hard to -- that's hard to create -- but it is coming. There's an old African proverb that some of you know that says, "If you want to go quickly, go alone; if you want to go far, go together." We have to go far, quickly. So we have to have a change in consciousness. A change in commitment. A new sense of urgency. A new appreciation for the privilege that we have of undertaking this challenge.
AG: Istenem, de jó lenne ha megtalálnám erre a kérdésre a választ. Mit tehetnék még? Buckminster Fuller egyszer azt írta: "Ha az egész emberi civilizáció jövője rajtam múlna, mit tennék?" Milyen lennék?" Ez bizony mindannyiunkon múlik, és még egyszer, nem csak a villanykörtékről van szó. Az itt ülők többsége amerikai. Demokráciában élünk. Meg tudunk változtatni dolgokat, de ez csak aktív szerepvállalással működik. Amire igazán szükség van, az a tudatosság egy magasabb szintje. És ezt nehéz - ezt nehéz megvalósítani. De valami már elkezdődött. Van egy afrikai közmondás, amit talán néhányan ismertek. "Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül; ha messzire akarsz jutni, menj együtt másokkal." Nekünk messzire kell eljutunk - gyorsan. Tehát tudatosabban kell cselekednünk. Elkötelezettség. Az érzés, hogy lépnünk kell. Egy újfajta megbecsülése annak a kiváltságnak, ami a miénk, ha felvállaljuk ezt a kihívást.
CA: Al Gore, thank you so much for coming to TED.
CA: Al Gore, köszönöm, hogy eljöttél a TED-re.
AG: Thank you. Thank you very much.
AG: Köszönöm. Köszönöm szépen.