Sheryl Shade: Hi, Aimee. Aimee Mullins: Hi.
Cheryl: Aimee és én úgy gondoltuk -- Szia Aimee. Aimee Mullins: Szia
SS: Aimee and I thought we'd just talk a little bit, and I wanted her to tell all of you what makes her a distinctive athlete.
Cheryl: Aimee és én úgy gondoltuk, hogy beszélgetünk egy kicsit, és én szeretném ha elmondaná mindannyiunknak, hogy mi teszi őt egy különleges sportolóvá.
AM: Well, for those of you who have seen the picture in the little bio -- it might have given it away -- I'm a double amputee, and I was born without fibulas in both legs. I was amputated at age one, and I've been running like hell ever since, all over the place.
AM: Nos, azok számára, akik látták a képet a rövid életrajzomban lehet, hogy már elárulta. Mindkét lábam amputált és szárkapocscsontok nélkül születtem. Egyéves koromban amputáltak, és azóta úgy futok mint a fene, mindenhova.
SS: Well, why don't you tell them how you got to Georgetown -- why don't we start there? Why don't we start there?
Cheryl: Nos, miért nem mondod el nekik hogyan kerültél Georgetown-ba? Miért nem kezdjük ott?
AM: I'm a senior in Georgetown in the Foreign Service program. I won a full academic scholarship out of high school. They pick three students out of the nation every year to get involved in international affairs, and so I won a full ride to Georgetown and I've been there for four years. Love it.
AM: Negyedéves hallgató vagyok Georgetown-ban a Külügyi Szolgálat programban. Megnyertem egy teljes tanulmányi ösztöndíjat amikor végeztem a középiskolában. Minden évben három tanulót választanak ki az egész országból akik részt vesznek a nemzetközi ügyekben, így nyertem egy teljes utat Georgetown-ba és már négy éve vagyok ott. Imádom.
SS: When Aimee got there, she decided that she's, kind of, curious about track and field, so she decided to call someone and start asking about it. So, why don't you tell that story?
Cheryl: Amikor Aimee odament, úgy döntött, hogy érdekli az atlétikai pálya, így úgy döntött, hogy felhív valakit és kérdezősködni kezd róla. Nos, miért nem meséled el ezt a történetet?
AM: Yeah. Well, I guess I've always been involved in sports. I played softball for five years growing up. I skied competitively throughout high school, and I got a little restless in college because I wasn't doing anything for about a year or two sports-wise. And I'd never competed on a disabled level, you know -- I'd always competed against other able-bodied athletes. That's all I'd ever known. In fact, I'd never even met another amputee until I was 17. And I heard that they do these track meets with all disabled runners, and I figured, "Oh, I don't know about this, but before I judge it, let me go see what it's all about." So, I booked myself a flight to Boston in '95, 19 years old and definitely the dark horse candidate at this race. I'd never done it before. I went out on a gravel track a couple of weeks before this meet to see how far I could run, and about 50 meters was enough for me, panting and heaving. And I had these legs that were made of a wood and plastic compound, attached with Velcro straps -- big, thick, five-ply wool socks on -- you know, not the most comfortable things, but all I'd ever known.
AM: Igen. Szóval azt hiszem mindig is sportoltam. Softballoztam öt éven keresztül. Versenyszerűen síeltem a középiskolás éveim alatt, és kicsit nyugtalan lettem a főiskolán mert nem sportoltam úgy egy vagy két évig. Tudják én sohasem versenyeztem testi fogyatékosokkal. Mindig életerős atléták ellen versenyeztem. Ez minden, amit valaha is tudtam. Valójában nem találkoztam más amputálttal egészen 17 éves koromig. És hallottam, tudják, hogy találkozókat csinálnak a pályán a fogyatékkal élő futókkal és rájöttem, hogy ó, én erről nem is tudok, de mielőtt ítélkeznék, hadd menjek el és lássam miről szól ez. Tehát foglaltam egy repülőutat Bostonba még '95-ben, amikor 19 éves voltam, és határozottan én voltam a sötét ló ebben a versenyben. Addig még sohasem csináltam ilyet. Kimentem egy kavicsos pályára pár héttel a találkozó előtt, hogy lássam milyen messzire tudok futni és olyan 50 méter elég volt nekem, hogy lihegjek és ziháljak. Azok a lábaim fa és műanyag keverékből készültek, Velcro hevederekkel rögzítve... nagy, vastag, öt rétegű gyapjú zoknikkal rajtuk... tudják, nem a legkényelmesebb dolgok, de ez volt minden amit ismertem.
And I'm up there in Boston against people wearing legs made of all things -- carbon graphite and, you know, shock absorbers in them and all sorts of things -- and they're all looking at me like, OK, we know who's not going to win this race. And, I mean, I went up there expecting -- I don't know what I was expecting -- but, you know, when I saw a man who was missing an entire leg go up to the high jump, hop on one leg to the high jump and clear it at six feet, two inches ... Dan O'Brien jumped 5'11" in '96 in Atlanta, I mean, if it just gives you a comparison of -- these are truly accomplished athletes, without qualifying that word "athlete." And so I decided to give this a shot: heart pounding, I ran my first race and I beat the national record-holder by three hundredths of a second, and became the new national record-holder on my first try out.
És ott vagyok Bostonban, olyan emberek ellen, akik szén-grafitból készült lábakat hordtak, és tudják, ilyen rezgéscsillapítókkal és mindenféle dolgokkal bennük, és úgy néztek rám, hogy rendben, tudjuk, hogy ki nem fogja megnyerni ezt a versenyt. És úgy mentem oda, azt várva... nem is tudom mit vártam... de tudják, amikor megláttam egy embert, akinek egy teljes lába hiányzott amint magasugrásra készül, elrugaszkodik egy lábon és ugrik 188 centit... Dan O'Brien 180 centit ugrott '96-ban Atlantában, úgy értem, tudják, ha ez ad valami összehasonlítást... ezek, tudják, tényleg kiváló sportolók a "sportoló" szó minősítése nélkül. És úgy döntöttem adok neki egy esélyt, tudják, hevesen dobogó szívvel, lefutottam az első versenyemet és megvertem az országos csúcs tartóját három század másodperccel, és első próbálkozásomra én lettem az országos csúcstartó.
And, you know, people said, "Aimee, you know, you've got speed -- you've got natural speed -- but you don't have any skill or finesse going down that track. You were all over the place. We all saw how hard you were working." And so I decided to call the track coach at Georgetown. And I thank god I didn't know just how huge this man is in the track and field world. He's coached five Olympians, and the man's office is lined from floor to ceiling with All America certificates of all these athletes he's coached. He's just a rather intimidating figure. And I called him up and said, "Listen, I ran one race and I won ..."
És az emberek azt mondták, "Aimee, megvan benned a sebesség - a természet adta sebesség -- de nincs meg benned a készség vagy stílus a futáshoz. Nagyon összevissza futottál. Láttuk milyen keményen dolgoztál." Szóval úgy döntöttem felhívom a georgetowni futóedzőt. És hál' Istennek nem tudtam milyen nagy ember ő a futóvilágban. Öt Olimpiai bajnokot edzett és tudják az irodájának a fala a padlótól a plafonig tele van All America díjakkal, azoké az atlétáké akiket edzett, és egy eléggé ijesztő figura. Felhívtam és azt mondtam: "Figyeljen, futottam egy versenyen és nyertem és ...
(Laughter)
(Nevetés)
"I want to see if I can, you know -- I need to just see if I can sit in on some of your practices, see what drills you do and whatever." That's all I wanted -- just two practices. "Can I just sit in and see what you do?" And he said, "Well, we should meet first, before we decide anything." You know, he's thinking, "What am I getting myself into?" So, I met the man, walked in his office, and saw these posters and magazine covers of people he has coached. And we got to talking, and it turned out to be a great partnership because he'd never coached a disabled athlete, so therefore he had no preconceived notions of what I was or wasn't capable of, and I'd never been coached before. So this was like, "Here we go -- let's start on this trip."
Szeretném tudni, hogy tudja... Szeretném tudni, hogy beülhetnék-e néhány edzésére, hogy lássam miféle gyakorlatokat csinál meg ilyenek." Ez minden amit akartam - csak két edzés. Elmehetek és megnézhetem mit csinál? És azt mondta: "Nos, először találkoznunk kellene mielőtt bármit is eldöntünk." Tudják, azt gondolta, "Mibe keverem bele magamat?" Tehát találkoztam vele, bementem az irodájába, láttam azokat a posztereket és magazin borítókat azokkal, akiket ő edzett. Leültünk és beszélgettünk, és egy nagyszerű együttműködés lett belőle, mert korábban még sosem edzett fogyatékos atlétát, így nem voltak előítéletei, hogy mikre vagyok és mikre nem vagyok képes, engem meg korábban soha nem edzett senki, így történt, mintha, akkor kezdjük - kezdjünk neki ennek az útnak.
So he started giving me four days a week of his lunch break, his free time, and I would come up to the track and train with him. So that's how I met Frank. That was fall of '95. But then, by the time that winter was rolling around, he said, "You know, you're good enough. You can run on our women's track team here." And I said, "No, come on." And he said, "No, no, really. You can. You can run with our women's track team." In the spring of 1996, with my goal of making the U.S. Paralympic team that May coming up full speed, I joined the women's track team. And no disabled person had ever done that -- run at a collegiate level. So I don't know, it started to become an interesting mix.
Kezdetben hetente négy napon rám szánta az ebédidejét, a szabadidejében, hogy elmenjek a pályára és edzzek vele. Tehát így találkoztam Frankkel. De ez '95 őszén volt, és akkor, a tél közeledtével azt mondta, "Tudod, eléggé jó vagy már. Futhatsz a női csapatunkkal." Mire én azt mondtam: "Nem, ugyan már" És ő azt mondta: "Nem, tényleg. Futhatsz. Futhatsz a női csapatunkkal. Szóval 1996 tavaszán azzal a céllal, hogy bejussak az amerikai Paralimpiai csapatba az a május gyorsan eljött, csatlakoztam a női futócsapathoz. És egyetlen fogyatékos sem csinált még ilyet - főiskolai szinten futni. Nem is tudom, kezdett egy érdekes keverékké válni.
SS: Well, on your way to the Olympics, a couple of memorable events happened at Georgetown. Why don't you just tell them? AM: Yes, well, you know, I'd won everything as far as the disabled meets -- everything I competed in -- and, you know, training in Georgetown and knowing that I was going to have to get used to seeing the backs of all these women's shirts -- you know, I'm running against the next Flo-Jo -- and they're all looking at me like, "Hmm, what's, you know, what's going on here?" And putting on my Georgetown uniform and going out there and knowing that, you know, in order to become better -- and I'm already the best in the country -- you know, you have to train with people who are inherently better than you.
Cheryl: Miért nem mondod el nekik, például - az Olimpiára készülve - történt néhány emlékezetes eset Georgetownban. Miért nem mondod el nekik? AM: Nos igen, tudják, mindent megnyertem amit egy fogyatékos megnyerhetett, mindent amiben versenyeztem - és tudják, Georgetown-ban edzeni, és tudván, hogy hozzá kell szoknom, hogy csak a hátát látom az versenyzők pólójának... a következő Flo-Jo ellen futok... és úgy néznek rám, mintha, Hmm, mi az, tudod, hogy mi folyik ott? És tudod, felhúzva a georgetowni szerelésemet és kimenni oda és tudva, hogy tudod, ahhoz, hogy jobb legyél - és én tényleg a legjobb vagyok az országban - tudod, olyanokkal kell edzenek, akik már születésüktől fogva jobbak, mint te.
And I went out there and made it to the Big East, which was sort of the championship race at the end of the season. It was really, really hot. And it's the first -- I had just gotten these new sprinting legs that you see in that bio, and I didn't realize at that time that the amount of sweating I would be doing in the sock -- it actually acted like a lubricant and I'd be, kind of, pistoning in the socket. And at about 85 meters of my 100 meters sprint, in all my glory, I came out of my leg. Like, I almost came out of it, in front of, like, 5,000 people. And I, I mean, was just mortified -- because I was signed up for the 200, you know, which went off in a half hour.
Kimentem és eljutottam egészen a Keleti Bajnokságig, ami egyfajta bajnokság az évad végén, és nagyon-nagyon fontos. És ez az első... És csak akkor kaptam az új sprinter lábakat amiket láthattál az önéletrajzban... és akkor még nem jöttem rá, hogy az a sok izzadtság amit a zokniba került, egyfajta síkosítóként működött és úgymond dugattyúként mozogtam a tokban. És úgy a 85. méteremnél a 100 méteres sprintnél, teljes fényemben kiléptem a lábamból. Majdnem kijöttem belőle, nagyjából úgy 5000 ember előtt. És... úgy értem... megszégyenültem, és... mert jelölve voltam a 200 méterre, ami fél óra alatt lement.
(Laughter)
(Nevetés)
I went to my coach: "Please, don't make me do this." I can't do this in front of all those people. My legs will come off. And if it came off at 85 there's no way I'm going 200 meters. And he just sat there like this. My pleas fell on deaf ears, thank god. Because you know, the man is from Brooklyn; he's a big man. He says, "Aimee, so what if your leg falls off? You pick it up, you put the damn thing back on, and finish the goddamn race!"
Odamentem az edzőmhöz. "Kérlek ne akard, hogy megtegyem." Nem tudom megtenni ennyi ember előtt. Lejöttek a lábaim. 85-nél lejött, kizárt, hogy 200 métert lefussak. És ő csak ült ott. És könyörgésem süket fülekre talált - hála istennek - mert ő - tudják, a brooklyni férfi - egy nagy ember - azt mondta: "Aimee, és akkor mi van ha leesik a lábad? Felveszed és visszarakod azt a vackot, és befejezed az átkozott versenyt!"
(Laughter) (Applause) And I did. So, he kept me in line. He kept me on the right track.
(Taps) És így tettem. Tudják, ez, úgymond rendbe rakott engem. A helyes úton tartott.
SS: So, then Aimee makes it to the 1996 Paralympics, and she's all excited. Her family's coming down -- it's a big deal. It's now two years that you've been running?
Cheryl: Szóval Aimee eljut az 1996-os Paralimpiára és nagyon izgatott. A családja is eljön - ez egy nagy dolog. Ő most... két éve futsz?
AM: No, a year.
AM: Nem, egy éve.
SS: A year. And why don't you tell them what happened right before you go run your race?
Cheryl: Egy éve. És miért nem mondod el nekik mi történt közvetlen mielőtt futni indultál?
AM: Okay, well, Atlanta. The Paralympics, just for a little bit of clarification, are the Olympics for people with physical disabilities -- amputees, persons with cerebral palsy, and wheelchair athletes -- as opposed to the Special Olympics, which deals with people with mental disabilities. So, here we are, a week after the Olympics and down at Atlanta, and I'm just blown away by the fact that just a year ago, I got out on a gravel track and couldn't run 50 meters. And so, here I am -- never lost. I set new records at the U.S. Nationals -- the Olympic trials -- that May, and was sure that I was coming home with the gold. I was also the only, what they call "bilateral BK" -- below the knee. I was the only woman who would be doing the long jump. I had just done the long jump, and a guy who was missing two legs came up to me and says, "How do you do that? You know, we're supposed to have a planar foot, so we can't get off on the springboard." I said, "Well, I just did it. No one told me that."
AM: Rendben, nos, Atlanta. A Paralimpia, csak hogy tisztázzuk, az Olimpia a testi fogyatékosoknak - amputáltak, szélütéses emberek és kerekesszékes atléták - szemben a Speciális Olimpiával, ami a szellemi fogyatékosok számára van. Tehát itt vagyunk, úgy egy héttel az Olimpia után, Atlantában és teljesen el vagyok szállva a ténytől, tudják, egy évvel ezelőtt a salakos pályán nem tudtam lefutni 50 métert. És itt vagyok - soha nem veszítettem. Én állítottam be a rekordot az amerikai bajnokságon - az olimpiai selejtezőn - májusban, és tudják, biztos voltam benne, hogy aranyat viszek haza. Én voltam az egyetlen, amit kétoldali TA-nak hívnak - térd alatti. Én voltam az egyetlen nő aki távolugrásban indult. Épp végeztem a távolugrással, és a srác akinek mindkét lába hiányzott odajött hozzám és azt mondta: "Hogy csinálod ezt?" Sima talpat kellene használnunk, anélkül nem tudunk elrugaszkodni az ugródeszkáról." Azt mondtam: "Nos épp megcsináltam. Ezt nekem senki nem mondta."
So, it's funny -- I'm three inches within the world record -- and kept on from that point, you know, so I'm signed up in the long jump -- signed up? No, I made it for the long jump and the 100-meter. And I'm sure of it, you know? I made the front page of my hometown paper that I delivered for six years, you know? It was, like, this is my time for shine. And we're at the trainee warm-up track, which is a few blocks away from the Olympic stadium. These legs that I was on, which I'll take out right now -- I was the first person in the world on these legs. I was the guinea pig., I'm telling you, this was, like -- talk about a tourist attraction.
Szóval vicces - 7,6 centire vagyok a világcsúcstól - és innen folytattam, tehát jelentkeztem a távolugrásra... jelentkeztem? Nem, kvalifikáltam magam a távolugrásra és a 100 méterre. És biztos vagyok benne. A szülővárosom újságjának a címlapjára kerültem, amit hat éven keresztül hordtam házhoz. Valahogy úgy éreztem magam, hogy eljött az én időm. A bemelegítő stadionban vagyunk - a bemelegítő pályán, ami néhány háztömbnyire van az Olimipiai stadiontól. És ezek a lábak, amelyeken álltam - amiket mindjárt meg is mutatok. Én voltam az első ember a világon ezeken a lábakon Én voltam a kísérleti nyúl - és megmondom őszintén, olyan voltam, mint egy túrista látványosság.
Everyone was taking pictures -- "What is this girl running on?" And I'm always looking around, like, where is my competition? It's my first international meet. I tried to get it out of anybody I could, you know, "Who am I running against here?" "Oh, Aimee, we'll have to get back to you on that one." I wanted to find out times. "Don't worry, you're doing great." This is 20 minutes before my race in the Olympic stadium, and they post the heat sheets. And I go over and look. And my fastest time, which was the world record, was 15.77. Then I'm looking: the next lane, lane two, is 12.8. Lane three is 12.5. Lane four is 12.2. I said, "What's going on?" And they shove us all into the shuttle bus, and all the women there are missing a hand.
Mindenki képeket készített rólam, "Min fut ez a lány?" És állandóan körbenézek, hogy hol van az ellenfél? Ez az első nemzetközi találkozóm. Próbáltam mindenkiből kiszedni kicsoda, miféle, tudják, hogy kik ellen futok. "Ó Aimee, arra majd visszatérünk később." Időket akartam megtudni. "Ne aggódj, nagyszerűen csinálod." Mindez 20 perccel a verseny előtt, és aztán közzétették az eredményeket. Odamentem és néztem. És az én leggyorsabb időm - ami világcsúcs volt - 15.77 volt. És nézem: a következő pálya, a kettes, 12.8. Hármas pálya 12.5, négyes 12.2. Azt mondtam magamban: "Mi történik itt?" Betuszkoltak minket a buszba, és mindegyik nőnek hiányzott egy karja.
(Laughter)
(Nevetés)
So, I'm just, like -- they're all looking at me like 'which one of these is not like the other,' you know? I'm sitting there, like, "Oh, my god. Oh, my god." You know, I'd never lost anything, like, whether it would be the scholarship or, you know, I'd won five golds when I skied. In everything, I came in first. And Georgetown -- that was great. I was losing, but it was the best training because this was Atlanta. Here we are, like, crème de la crème, and there is no doubt about it, that I'm going to lose big. And, you know, I'm just thinking, "Oh, my god, my whole family got in a van and drove down here from Pennsylvania." And, you know, I was the only female U.S. sprinter. So they call us out and, you know -- "Ladies, you have one minute." And I remember putting my blocks in and just feeling horrified because there was just this murmur coming over the crowd, like, the ones who are close enough to the starting line to see. And I'm like, "I know! Look! This isn't right." And I'm thinking that's my last card to play here; if I'm not going to beat these girls, I'm going to mess their heads a little, you know?
Szóval én csak, mint... És ők csak néztek rám, hogy melyik nem olyan, mint a másik. Én csak ülök ott "Ó istenem, ó istenem." Tudják, addig még sosem veszítettem, akár egy ösztöndíjról volt szó, vagy, tudják, öt aranyat nyertem amikor síeltem. És mindenben én voltam az első. És Geargetown, tudják, nagyszerű volt. Veszítettem, de az volt a legjobb edzés, mert ez Atlanta volt. Itt vagyunk, a krémek krémje, és kétség sem férhet hozzá, hogy veszíteni fogok. És tudják, arra gondoltam "Ó istenem, az egész családom, beszállt egy furgonba és elhajtott Pennsylvaniából." És én voltam az egyetlen női amerikai sprinter. Kihívtak minket és "Hölgyek, egy percük van." És amikor felcsatoltam a lábaimat és rémült voltam mert morajt hallottam a közönség felől, azoktól, akik elég közel álltak a startvonalhoz, hogy lássák. Én meg "Tudom! Nézzék! tudják. Ez így nem jó." És úgy gondoltam ez az utolsó kártyám amit kijátszhatok itt, ha nem győzöm le ezeket a lányokat, akkor egy kicsit összezavarom őket, tudják?
(Laughter)
(Nevetés)
I mean, it was definitely the "Rocky IV" sensation of me versus Germany, and everyone else -- Estonia and Poland -- was in this heat. And the gun went off, and all I remember was finishing last and fighting back tears of frustration and incredible -- incredible -- this feeling of just being overwhelmed. And I had to think, "Why did I do this?" If I had won everything -- but it was like, what was the point? All this training -- I had transformed my life. I became a collegiate athlete, you know. I became an Olympic athlete. And it made me really think about how the achievement was getting there. I mean, the fact that I set my sights, just a year and three months before, on becoming an Olympic athlete and saying, "Here's my life going in this direction -- and I want to take it here for a while, and just seeing how far I could push it."
Teljesen olyan volt, mint a Rocky IV, olyan érzés mintha én lennék Németország ellen és mindenki más - Észtország és Lengyelország - ott volt az előfutamban. És aztán elsütötték a fegyvert és csak arra emlékszem, hogy utolsóként futottam be, a csalódottság könnyeivel küzdöttem és hihetetlen, hihetetlen volt az megsemmisítés érzése. És azon gondolkodtam, hogy miért csináltam ezt, mindent megnyertem és most arra gondoltam, hogy minek? És az a sok edzés, átalakítottam az életemet. Főiskolai futó lettem és egy Olimpiai atlétává váltam. És ez elgondolkodtatott azon, hogy az volt a célom, hogy oda kijussak. Egy évvel és három hónappal azelőtt határoztam el, hogy olimpiai atléta leszek és az életem ebbe az irányba ment, és egy darabig szeretném megtartani, és látni, hogy meddig tudok elérni.
And the fact that I asked for help -- how many people jumped on board? How many people gave of their time and their expertise, and their patience, to deal with me? And that was this collective glory -- that there was, you know, 50 people behind me that had joined in this incredible experience of going to Atlanta. So, I apply this sort of philosophy now to everything I do: sitting back and realizing the progression, how far you've come at this day to this goal, you know. It's important to focus on a goal, I think, but also recognize the progression on the way there and how you've grown as a person. That's the achievement, I think. That's the real achievement.
És a tény, hogy segítséget kértem - hány ember ugrott rögtön? Hány ember adta nekem az idejét és tapasztalatát, és a türelmüket, azért, hogy velem foglalkozzanak? Olyan volt, mint egy közös dicsőség... ott volt 50 ember mögöttem akik csatlakoztak ehhez a hihetetlen élményhez, hogy kijussak Atlantába. Ma már ezt a fajta filozófiát alkalmazom mindenben amit teszek, hátradőlni és ráébredni a fejlődésre, hogy mennyivel kerültél közelebb ezen a napon ehhez a célhoz. Fontos a célra összpontosítani, de tudják, el kell ismerni a fejlődést az oda vezető úton és hogy hogyan fejlődtünk mint ember. Ez a teljesítmény úgy gondolom. Ez az igazi teljesítmény.
SS: Why don't you show them your legs?
Cheryl: Miért nem mutatod meg nekik a lábaidat?
AM: Oh, sure. SS: You know, show us more than one set of legs.
AM: Persze. Cheryl: Mutasd meg nekünk a többi lábat is.
AM: Well, these are my pretty legs.
AM: Nos, ezek a szép lábaim.
(Laughter)
(Nevetés)
No, these are my cosmetic legs, actually, and they're absolutely beautiful. You've got to come up and see them. There are hair follicles on them, and I can paint my toenails. And, seriously, like, I can wear heels. Like, you guys don't understand what that's like to be able to just go into a shoe store and buy whatever you want. SS: You got to pick your height? AM: I got to pick my height, exactly.
Nem, valójában ezek a kozmetikai lábaim, egyszerűen gyönyörűek. Jöjjenek fel és nézzék meg. Vannak rajta szőrszálak és festeni tudom a lábkörmeimet. És akár magas sarkú cipőt is tudok hordani. A férfiak nem tudják milyen érzés bemenni egy cipőboltba és megvenni bármit amit csak szeretnél. Cheryl: Ki kell választanod a magasságod? AM: Ki kell választanom a magasságom, pontosan.
(Laughter)
(Nevetés)
Patrick Ewing, who played for Georgetown in the '80s, comes back every summer. And I had incessant fun making fun of him in the training room because he'd come in with foot injuries. I'm like, "Get it off! Don't worry about it, you know. You can be eight feet tall. Just take them off."
Patrick Ewing, aki a Georgetownban játszott a 80-as években, visszajön minden nyáron. És állandóan viccelődtem rajta az edzőteremben mert lábsérüléssel jött be. Én meg "Vedd le! Ne aggódj miatta. Lehetsz 2,5 méter magas. Vedd csak le őket."
(Laughter)
(Nevetés)
He didn't find it as humorous as I did, anyway. OK, now, these are my sprinting legs, made of carbon graphite, like I said, and I've got to make sure I've got the right socket. No, I've got so many legs in here. These are -- do you want to hold that actually? That's another leg I have for, like, tennis and softball. It has a shock absorber in it so it, like, "Shhhh," makes this neat sound when you jump around on it. All right. And then this is the silicon sheath I roll over, to keep it on. Which, when I sweat, you know, I'm pistoning out of it.
Ő nem találta annyira viccesnek mint én. Nos, ezek a futólábaim, szén-grafitból készültek, mint mondtam figyelnem kell a megfelelő foglalatra. Olyan sok lábam van itt. Ezek itt - nem akarod megfogni őket? Ezt a lábat olyasmikhez használom, mint a tenisz vagy a softball. Van benne rezgéscsillapító, olyan klassz "Shhhh" hangot ad ki amikor körbeugrálsz vele. Rendben. És ez a szilikon bigyó amivel körbeveszem, a szilikon tok amivel körbetekerem hogy fennmaradjon amikor izzadok, tudják olyankor kiugrom belőle.
SS: Are you a different height?
Cheryl: Változik a magasságod?
AM: In these?
AM: Ezekben?
SS: In these.
Cheryl: Ezekben.
AM: I don't know. I don't think so. I may be a little taller. I actually can put both of them on.
AM: Nem tudom. Nem hiszem. Nem hiszem. Talán egy kicsit magasabb vagyok. Igazából mindkettőt fel tudom tenni.
SS: She can't really stand on these legs. She has to be moving, so ...
Cheryl: Nem nagyon tud ezeken a lábakon állni. Mozognia kell, szóval...
AM: Yeah, I definitely have to be moving, and balance is a little bit of an art in them. But without having the silicon sock, I'm just going to try slip in it. And so, I run on these, and have shocked half the world on these.
AM: Igen, mindenképpen mozognom kell, és az egyensúlyozás, úgymond, egy kisebbfajta művészet ezekben. De most a szilikon tok nélkül, megpróbálok belecsúszni. És ezeken futok, és sokkoltam a fél világot ezeken.
(Applause)
(Taps)
These are supposed to simulate the actual form of a sprinter when they run. If you ever watch a sprinter, the ball of their foot is the only thing that ever hits the track. So when I stand in these legs, my hamstring and my glutes are contracted, as they would be had I had feet and were standing on the ball of my feet.
Elvileg ezek szimulálják egy sprinter lábformáját futás közben. Ha megnéznek egy sprintert, mindössze a lábujjpárnáik érik a talajt, tehát amikor ezeken a lábakon állok, a térdinaim és a fenékizmom összehúzódnak mintha lennének lábaim és a lábaimon a lábujjpárnáimon állnék.
(Audience: Who made them?)
(Közönség: Ki csinálta ezeket?)
AM: It's a company in San Diego called Flex-Foot. And I was a guinea pig, as I hope to continue to be in every new form of prosthetic limbs that come out. But actually these, like I said, are still the actual prototype. I need to get some new ones because the last meet I was at, they were everywhere. You know, it's like a big -- it's come full circle.
AM: Egy cég San Diegoban, Flex-Foot a nevük. És én voltam a kísérleti nyúl, ahogyan remélem továbbra is az leszek minden új művégtagnál ami megjelenik. De igazából ezek - ahogyan mondtam - még csak prototípusok. Be kell szereznem néhány újat, mert a legutóbbi találkozón ahol voltam, olyan, mint egy nagy... Teljes kört ír le.
Moderator: Aimee and the designer of them will be at TEDMED 2, and we'll talk about the design of them.
Moderátor: Aimee és ezek tervezője ott lesz a TED Med 2-n, és majd beszélünk velük a dizájnról.
AM: Yes, we'll do that.
AM: Így van.
SS: Yes, there you go.
Cheryl: Hogyne, nyugodtan.
AM: So, these are the sprint legs, and I can put my other...
AM: Tehát ezek a sprinter lábak, és most felvehetem a másikat...
SS: Can you tell about who designed your other legs?
Cheryl: Elmeséled ki tervezte a többi lábaidat?
AM: Yes. These I got in a place called Bournemouth, England, about two hours south of London, and I'm the only person in the United States with these, which is a crime because they are so beautiful. And I don't even mean, like, because of the toes and everything. For me, while I'm such a serious athlete on the track, I want to be feminine off the track, and I think it's so important not to be limited in any capacity, whether it's, you know, your mobility or even fashion. I mean, I love the fact that I can go in anywhere and pick out what I want -- the shoes I want, the skirts I want -- and I'm hoping to try to bring these over here and make them accessible to a lot of people. They're also silicon. This is a really basic, basic prosthetic limb under here. It's like a Barbie foot under this.
AM: Igen. Ezeket Angliában egy Bournemouth nevű helyen szereztem, úgy két órányira délre Londontól, és az Egyesült Államokban csak nekem vannak ilyenek, ami bűn, mert olyan gyönyörűek. És nem csak a lábujjak és ezek miatt gondolom, ez, tudod, nekem, miközben a pályán egy komoly atléta vagyok, nőies akarok lenni a pályán kívül és úgy gondolom, fontos, hogy ne legyek korlátozva semmilyen formában, legyen szó akár mobilitásról, vagy akár a divatról. Úgy értem, imádom, hogy bárhová elmehetek és kiválaszthatom amit akarok, a cipőket amiket akarok, a szoknyákat amiket akarok, és remélem, hogy elhozhatom ezeket ide és hozzáférhetővé tehetem sok ember számára. Ezek is szilikonból vannak. Ez egy nagyon alap műláb itt lent. Ez itt olyan, mint egy Barbie láb.
(Laughter)
(Nevetés)
It is. It's just stuck in this position, so I have to wear a two-inch heel. And, I mean, it's really -- let me take this off so you can see it. I don't know how good you can see it, but, like, it really is. There're veins on the feet, and then my heel is pink, and my Achilles' tendon -- that moves a little bit. And it's really an amazing store. I got them a year and two weeks ago. And this is just a silicon piece of skin. I mean, what happened was, two years ago this man in Belgium was saying, "God, if I can go to Madame Tussauds' wax museum and see Jerry Hall replicated down to the color of her eyes, looking so real as if she breathed, why can't they build a limb for someone that looks like a leg, or an arm, or a hand?" I mean, they make ears for burn victims. They do amazing stuff with silicon.
Tényleg. Úgy értem, ez csak egyetlen helyzetben van, így egy 5 centis sarkat kell viselnem. És, ez tényleg - hadd vegyem le, hogy láthassák. Nem tudom mennyire látják, de tényleg olyan. Erezet van a lábakon, és aztán a sarkak, rózsaszínek, és az Achilles-inam - ami mozog egy kicsit. És ez tényleg eléggé lenyűgöző darab. Egy évvel és két héttel ezelőtt kaptam. És ez csak egy szilikon bőrdarab. Az történt két évvel ezelőtt, hogy ez az ember Belgiumban azt mondta, ha elmehetek Madame Tussauds viaszmúzeumába és megnézhetem Jerry Hall-t egészen a szeme színéig pontos másolatát, ami annyira életszerűen néz ki mintha lélegezne, miért nem tudnak egy olyan végtagot csinálni valakinek ami úgy néz ki, mint egy láb, vagy egy kar, vagy egy kéz? Hiszen csinálnak füleket égéssérülteknek. Lenyűgöző dolgokat csinálnak szilikonból.
SS: Two weeks ago, Aimee was up for the Arthur Ashe award at the ESPYs. And she came into town and she rushed around and she said, "I have to buy some new shoes!" We're an hour before the ESPYs, and she thought she'd gotten a two-inch heel but she'd actually bought a three-inch heel.
Cheryl: Két kéttel ezelőtt Aimee jelölve volt az Év Sportolója díjra. Eljött a városba és elkezdett körberohanni, "vennem kell néhány új cipőt!" - mondogatta. Egy órával a díjkiosztó előtt vagyunk, és azt hitte, hogy egy 5 centis sarkat kapott, de valójában egy 7,6 centiset vett.
AM: And this poses a problem for me, because it means I'm walking like that all night long.
AM: És ez gond volt nekem, mert ez azt jelentette, hogy egész este azzal járkáltam.
SS: For 45 minutes. Luckily, the hotel was terrific. They got someone to come in and saw off the shoes.
Cheryl: 45 percig - szerencsére a szálloda fantasztikus volt. Találtak valakit aki eljött és lefűrészelte a cipőket.
(Laughter)
(Nevetés)
AM: I said to the receptionist -- I mean, I am just harried, and Sheryl's at my side -- I said, "Look, do you have anybody here who could help me? Because I have this problem ... " You know, at first they were just going to write me off, like, "If you don't like your shoes, sorry. It's too late." "No, no, no, no. I've got these special feet that need a two-inch heel. I have a three-inch heel. I need a little bit off." They didn't even want to go there. They didn't even want to touch that one. They just did it. No, these legs are great. I'm actually going back in a couple of weeks to get some improvements. I want to get legs like these made for flat feet so I can wear sneakers, because I can't with these ones. So... Moderator: That's it.
AM: Azt mondtam a recepciósnak, feldúlt voltam, Cheryllel az oldalamon. Azt mondtam: "Nézze, van valaki, aki tud nekem segíteni, mert ez a gondom?" Először csak le akartak rázni azzal, hogy nézze, ha nem tetszenek a cipői, sajnálom. Már túl késő. "Nem, nem, nem, nem. Speciális lábaim vannak érti, amiknek 5 centis sarok kell. Nekem 7,6 centis sarkam van. Le kell belőle kicsit vágni." Rendben. Nem is igazán akartak odamenni. Hozzá sem akartak nyúlni. Végül megcsinálták. Nem, ezek a lábak nagyszerűek. Visszamegyek néhány hét múlva néhány fejlesztés miatt. Ilyen lábakat akarok, de lapos lábakhoz, hogy tudjak edzőcipőt hordani, mert ezekkel nem tudok. Szóval... Moderátor: Ennyi.
SS: That's Aimee Mullins.
Cheryl: Ez Aimee Mullins.
(Applause)
(Taps)