I came back to my home of Rwanda two years after the 1994 genocide against the Tutsi. The country was devastated. The children I was caring for in the hospitals were dying from treatable conditions, because we didn't have equipment or medicine to save them. I was tempted to pack my bag and run away. But I debated with myself. And because I'm really dedicated to social justice and equity, and there were only five pediatricians in total for millions of children in Rwanda, I decided to stay.
Két évvel a tuszik ellen elkövetett 1994-es népirtás után tértem haza Ruandába. Az ország teljesen fel volt dúlva. A gyerekek, akiket a kórházakban kezeltem, rendszeresen haltak meg gyógyítható betegségekben, mert nem volt felszerelés vagy gyógyszer a megmentésükre. Nagy volt a kísértés, hogy összepakoljak és elfussak. De meghánytam-vetettem magamban. Mivel szívügyem a társadalmi igazságosság, és mivel összesen csak öt gyerekorvos volt több millió gyerekre Ruandában, úgy döntöttem, maradok.
But among the people who have motivated my decision to stay, there were some fantastic women of Rwanda, some women who had faced the genocide and survived it. They had to overcome unbelievable pain and suffering. Some of them were raising children conceived through rape. Others were dying slowly with HIV and forgave the perpetrators, who voluntarily infected them using HIV and rape as a weapon. So, they inspired me. If they can do that, I can stay and try to do my best.
Akik miatt a maradás mellett döntöttem, volt néhány fantasztikus ruandai nő, akik átélték és túlélték a népirtást. Legyőzték a hihetetlen fájdalmat és szenvedést. Néhányan nemi erőszakban fogant gyermeket neveltek. Mások AIDS-ben haldokoltak, és megbocsátottak az elkövetőknek, akik szándékosan fertőzték meg őket, fegyverként használva az AIDS-t és a nemi erőszakot. Az ő példájuk ösztönzött. Ha ők képesek erre, én is képes vagyok itt maradni, és megtenni a tőlem telhetőt.
Those ladies were really activists of peace and reconciliation. They show us a way to rebuild a country for our children and grandchildren to have, one day, a place they can call home, with pride.
Ezek az asszonyok voltak valójában a béke és a megbékélés aktivistái. Utat mutattak az ország újjáépítésében, hogy egy nap a gyerekeinknek és az unokáinknak legyen egy hely, amelyet büszkén az otthonuknak mondhatnak.
And you can ask yourself where this shift of mindset has brought our country. Today in Rwanda, we have the highest percentage of women in parliament.
Gondolják végig, milyen változást hozott az országunknak ez a megváltozott gondolkodás? Mára Ruandában a legmagasabb a nők aránya a parlamentben.
(Applause)
(Taps)
Wait till I tell you the percentage -- sixty-one percent.
Várjanak, amíg elmondom, hány százalék... 61 százalék!
(Applause)
(Taps)
Today, we have the best campaign for the vaccination of children with, among our success, 93 percent of our girls vaccinated against HPV --
Mára a mi védőoltás-kampányunk a legjobb, és egyik sikerünk, hogy a lányok 93%-a be van oltva HPV ellen,
(Applause)
(Taps)
to protect them against cervical cancer. In this country, it's 54.
és ezzel védettek a méhnyakrákkal szemben. Ebben az országban ez az arány 54%.
(Laughter)
(Nevetés)
We have reduced child mortality by 75 percent, maternal mortality by 80 percent. In early 2000s, there were nine women who were dying every day around delivery and pregnancy. Today, it's around two. It's an unfinished agenda. We still have a long way to go. Two is still too much.
75%-kal csökkentettük a gyermekhalandóságot, és 80%-kal az anyák halálozási arányát. A 2000-es évek elején minden nap kilenc nő halt meg szülés és terhesség során. Ma ez a szám kettő körül van. Ez a feladat még nincs teljesítve. Még sok a teendőnk. A kettő még mindig túl sok.
But, do I believe that those results are because we had a big number of women in power positions? I do.
De hogy ezeket az eredményeket amiatt értük-e el, mert sok nő van döntéshozó helyzetben? Szerintem igen.
(Laughter)
(Nevetés)
There is -- yes --
Van egy tanulmány
(Applause)
(Taps)
there is a study in the developing world that shows that if you improve the status of women, you improve the status of the community where they live. Up to 47 percent of decrease in child mortality. And even in this country where we are now, it's true. There is a study by a lady called Patricia Homan, who projected that if women and men were at parity in state legislatures, there would be a drop of 14.5 percent in child mortality -- in America!
a fejlődő világról, amely kimutatja: ha javítjuk a nők helyzetét, javul a közösségük helyzete is. Akár 47%-os csökkenés lehet a gyermekhalandóságban. Még ebben az országban is, ahol most vagyunk, ez igaz. Patricia Homan tanulmánya azt állítja, ha a nők és a férfiak egyenlő mértékben lennének jelen az állami törvényhozásban, 14,5%-kal csökkenne a gyermekhalandóság Amerikában!
So we know that women, when they use their skills in leadership positions, they enhance the entire population they are in charge of. And imagine what would happen if women were at parity with men all over the world. What a huge benefit we could expect. Hmm? Oh, yeah.
Tudjuk, hogy a nők vezető pozíciókban kamatoztatva képességeiket a rájuk bízott népesség egészének felemelésén dolgoznak. Képzeljék el, mi történne, ha a világon mindenhol egyenlőség lenne nők és férfiak között. Milyen óriási előnyök származnának belőle? Hmm? Ó, igen.
(Applause)
(Taps)
Because in general, we have a different style of leadership: more inclusive, more empathetic, more caring for little children. And this makes the difference.
Mert általában más a vezetői stílusunk: mi befogadóbbak, empatikusabbak, és gondoskodóbbak vagyunk a kisgyerekekkel. Ezzel változást lehet elérni.
Unfortunately, this ideal doesn't exist in the world, and the difference between men and women in leadership positions is too big. Gender inequity is the norm in the majority of professions, even in global health.
Sajnos ez az ideális világ nem létezik, és a vezető pozíciókban lévő férfiak és nők közötti különbség túl nagy. A legtöbb szakmában a nemi egyenlőtlenség teljesen normálisnak számít, még a világegészségügyben is.
I have learned that if we focus on women's education, we improve their life positively as well as the well-being of their community. This is why now I dedicate my life to education. And this is totally aligned with my sense of equity and my pursuit of social justice, because if you want to increase access to health services, you need first to increase access to health education.
Rájöttem, ha előtérbe helyezzük a nők oktatását, azzal jobbá tesszük az életüket, valamint a közösségük jólétére is előnyösen hat. Ez az oka annak, hogy az életemet most már az oktatásnak szentelem. Ez teljes összhangban van az egyenlőség és a társadalmi igazságosság iránti törekvéseimmel, mert ha nagyobb hozzáférést akarunk az egészségügyi szolgáltatásokhoz, először növelni kell a hozzájutást az egészségügyi oktatáshoz.
So with friends and partners, we are building a beautiful university in the rural north of Rwanda. We educate our students to provide quality, equitable, holistic care to everyone, leaving no one out, focusing on the vulnerable, especially women and children, who are historically the last to be served. We transform them into leaders and give them managerial skills and advocacy skills for them to be smooth changemakers in the society where they will be, so that they can build health systems that allow them to care about the vulnerable where they are.
Ezért barátokkal és partnerekkel gyönyörű egyetemet építettünk Észak-Ruanda vidéki területén. Arra oktatjuk a hallgatóinkat, hogy minőségi, méltányos, és holisztikus gondoskodást nyújtsanak mindenki számára, egytől-egyig, a kiszolgáltatottakra, különösen a nőkre és gyerekekre ügyelve, akik történelmileg a sor végén állnak. Vezetőkké képezzük őket, vezetői és érdekképviseleti készségeket tanítunk nekik, hogy aztán változást tudjanak elérni abban a társadalomban, ahol majd élnek, hogy olyan egészségügyi rendszereket építhessenek, amelyek majd helyben gondoskodhatnak a rászorulókról.
And it's really transformative. Because currently, medical education, for example, is given in institutions based in cities, focused on quality health services and skills, clinical skills, to be given in institutions. We also focus on quality clinical skills but with biosocial approach to the condition of patient, for care to be given in communities where the people live, with hospitalization only when necessary. And also, after four to seven years of clinical education in cities, young graduates don't want to go back to rural area. So this is why we have built the University of Global Health Equity, an initiative of Partners in Health, called UGHE, in the rural north of Rwanda.
Ez tényleg nagy változást jelent. Mert jelenleg az orvosképzés, például, városi intézményekben zajlik, a minőségi egészségügyi szolgáltatásokra és a klinikai szaktudásra összpontosít, amelyeket majd kórházakban hasznosítanak. Nálunk is a minőségi klinikai szaktudás a fő szempont, de mi bioszociálisan közelítjük meg a páciens betegségét, hogy kezelését a közösségében végezzék, ahol az emberek élnek, és csak szükség esetén kerüljön kórházba. Ráadásul, a négy-hét évig tartó nagyvárosi klinikai képzés után a diplomás fiatalok nem akarnak visszamenni vidékre. Ezért építettük a Globális Egészségügyi Egyenlőség Egyetemet, ami a Partnerek az Egészségügyben, azaz az UGHE kezdeményezése Észak-Ruanda vidéki területén.
(Applause)
(Taps)
Our students are meant to go and change the world. They will come from all over -- it's a global university -- and will get the medical education for free at one condition: they have to serve the vulnerable across the world during six to nine years. They will keep the salary for themselves and their families but turn the education we give in quality clinical services, especially for the vulnerable. And doing so, they sign an agreement at the start that they will do that, a binding agreement. We don't want money. We have to go and mobilize the money. But they will turn this in quality service delivery for all.
A mi diákjaink meg fogják változtatni a világot. Mindenhonnan jönni fognak hozzánk – ez globális egyetem –, és az egyetemi képzés ingyenes lesz a hallgatóknak, egyetlen feltétellel: elesettek közösségét kell szolgálniuk hat-kilenc éven át szerte a világon. A fizetésüket megtartják maguknak és a családjuknak, de a tőlünk kapott tudást minőségi kórházi szolgáltatásokra fogják fordítani. különös tekintettel a rászoruló közösségekre. Ennek érdekében már az elején megállapodást írnak alá, hogy ezt vállalják: kötelező érvényű megállapodást. Nekünk nem kell pénz. A pénzt működtetnünk kell. De ők ezt mindenkinek elérhető minőségi szolgáltatásra váltják.
For this, of course, we need a strong gender equity agenda. And in all our classes, master's course, minimum of 50 percent of women.
Ehhez, természetesen, nagyon oda kell figyelnünk a nemi egyenlőségre. Ezért minden évfolyamunkon, egyetemi kurzusunkon a nők aránya minimum 50%.
(Applause)
(Taps)
And I'm proud to say that for the medical school that started five months ago, we have enrolled 70 percent girls.
Büszkén mondhatom, hogy az öt hónapja indult orvosegyetemen a beiratkozottak 70%-a lány.
(Applause)
(Taps)
This is a statement against the current inequity for women to access medical education in our continent.
Ezzel tiltakozunk az ellen, hogy ma földrészünkön a nőknek kevésbé érhető el az orvosi képzés.
I believe in women's education. This is why I applaud African ladies who go all over the world to increase their education, their skills and their knowledge. But I hope they will bring that back to Africa to build the continent and make the continent a strong continent, because I'm sure a stronger Africa will make the world stronger.
Hiszek a nők oktatásában. Ezért nagyra becsülöm az afrikai nőket, akik bejárják a világot, hogy tanuljanak, fejlesszék képességeiket és tudásukat. De remélem, hogy mindezt visszahozzák Afrikába, hogy gyarapítsák a földrészt, és hogy megerősítsék a kontinenst, mert biztos vagyok benne, hogy egy erősebb Afrika a világot is megerősíti.
(Applause)
(Taps)
Twenty-three years ago, I went back to Rwanda, to a broken Rwanda, that now is still a poor country but shining with a bright future. And I am full of joy to have come back, even if some days were very difficult, and even if some days I was depressed, because I didn't find a solution and people were dying, or things were not moving enough. But I'm so proud to have contributed to improve my community. And this makes me full of joy.
23 évvel ezelőtt visszatértem Ruandába. a szétvert Ruandába, amely még most is szegény ország, de amelyre fényes jövő vár. Boldog vagyok, hogy visszamentem, akkor is, ha voltak nagyon nehéz napok, és akkor is, ha néha le voltam sújtva, mert nem találtam a megoldást, és emberek haltak meg, vagy mert nem haladtak eléggé a dolgok. De büszke vagyok, hogy hozzájárultam a közösségem fejlődéséhez. Ez nagy örömmel tölt el.
So, African women from the diaspora, if you hear me, never forget your homeland. And when you are ready, come back home. I did so. It has fulfilled my life. So, come back home.
Kedves afrikai nők a diaszpórában, ha most hallotok engem, soha ne feledkezzetek meg szülőhazátokról! Amikor készen álltok rá, gyertek haza! Én hazatértem. Az életem így vált teljessé. Szóval, gyertek haza!
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)