Since the time of Homer, ancient stories told of fierce warriors dwelling beyond the Mediterranean world, striking fear into the mightiest empires of antiquity. Their exploits were recounted by many epic poets. They fought in the legendary Trojan War and their grand army invaded Athens. Jason and the Argonauts passed by their shores, barely avoiding their deadly arrows. These formidable fighters faced off against the greatest champions of myth: Heracles, Theseus, and Achilles.
Homérosz ideje óta ősi történetek regéltek ádáz harcosokról, akik a Földközi-tengeren túl éltek, félelmet szülve a régi korok leghatalmasabb birodalmaiban. Hőstetteiket számos költő megénekelte. Harcoltak a legendás trójai háborúban, impozáns seregük megszállta Athén városát. Iaszón és az argonauták elhajóztak partjaik mellett, és alig sikerült elkerülniük halálos nyílvesszőiket. Ezek a félelmetes harcosok megküzdöttek a mítoszok legnagyobb bajnokaival: Heraklésszal, Thészeusszal, és Akhilleusszal.
And every single one of these warriors was a woman.
És minden harcos nő volt: a harc-kedvelő amazonok
The war-loving Amazons, "the equals of men" in courage and skill, were familiar to everyone in ancient Greece. Amazon battle scenes decorated the Parthenon on the Athenian Acropolis; paintings and statues of Amazons adorned temples and public spaces. Little girls played with Amazon dolls, and Amazons were a favorite subject on Greek vase paintings. In Greek art and literature, they were depicted as daring and desirable, but also terrifying and deadly, and doomed to die at the hands of Greek heroes.
mind bátorságban, mind ügyességben egyenlők voltak a férfiakkal, és mindenki ismerte őket az ókori Görögországban. Amazonok harcjelenetei díszítették a Parthenónt az athéni Akropoliszon; festményeik és szobraik ékesítették a templomokat és nyilvános helyeket. Kislányok amazon babákkal játszottak, és az amazonok kedvelt alanyai voltak a görög vázafestőknek. A görög művészetben és irodalomban merésznek és kívánatosnak ábrázolták őket, ugyanakkor rémisztőnek és halálosnak, akiknek végzete, hogy görög hősök kezei által haljanak meg.
Were Amazons merely figures of myth, or something more?
Vajon az amazonok csak mitológiai alakok voltak, vagy több rejlik mögöttük?
It was long assumed that they were imaginary, like the cyclops and centaurs. But curiously enough, stories from ancient Egypt, Persia, the Middle East, Central Asia, India, and China also featured Amazon-like warrior women. And Amazons were described in ancient historical accounts, not just myths. Writers like Herodotus, Plato, and Strabo never doubted their existence.
Sokáig azt hitték, kitaláltak voltak, mint a küklopszok és a kentaurok. Furcsa módon azonban, az ókori Egyiptom, Perzsia, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia, India és Kína regéiben is megjelentek amazonszerű harcos nők. Az amazonok megjelentek ókori történetírók műveiben is, nem csak a mítoszokban. Hérodotosz, Platón és Sztrabón sosem kételkedtek a létezésükben.
So who were the real women warriors known as Amazons?
De kik voltak ezek a női harcosok, akiket amazonokként ismerünk?
Ancient historians located the Amazon homeland in Scythia, the vast territory stretching from the Black Sea across the steppes of Central Asia. This immense region was populated by nomadic tribes whose lives centered on horses, archery, and warfare. Their culture flourished for about 1,000 years beginning around 800 BC. Feared by Greeks, Persians, and the Chinese, the Scythians left no written records. But we can find clues in how their neighbors described them, as well as in archaeology. Scythians' ancestors were the first to ride horses and they invented the recurve bow. And, because a female mounted archer could be as fast and as deadly as a male, all children were trained to ride and shoot. Women hunted and fought alongside men, using the same weapons. The harsh landscape and their nomadic lifestyle created its own form of equality. This amazed the ancient Greeks, whose women led restricted indoor lives.
Ókori történészek Szküthiában határozták meg az amazonok hazáját, egy terjedelmes vidéken a Fekete-tengertől keletre, Közép-Ázsia sztyeppéin. Ezt az óriási területet nomád törzsek lakták, akiknek élete lovakból, íjászatból és hadviselésből állt. Kultúrájuk körülbelül ezer évig virágzott az i.e. 800-as évektől számítva. Félték őket a görögök, a perzsák és a kínaiak, de a szkíták nem hagytak írásos feljegyzéseket magukról. Szomszédaik leírásaiban azonban találunk róluk nyomokat, amiben a régészet is a segítségünkre áll. A szkíták ősei ülték meg először a lovakat, és ők találták fel a visszacsapó íjat. És mivel a női lovas íjász is ugyanolyan gyors és halálos tud lenni, mint a férfi, minden gyereket megtanítottak lovagolni és lőni. A nők a férfiak mellett vadásztak és ugyanazokkal a fegyverekkel harcoltak. A kíméletlen táj és a nomád életmód a maga módján egyenlőséget teremtett. Ez meghökkentette a görögöket, ahol a nők visszafogott életet éltek.
The earliest stories of the Scythians, and Amazons, may have been exaggerated rumors. But as the Greeks began to trade around the Black Sea and further east, their portrayals became more realistic. Early depictions of Amazons showed them with Greek weapons and armor. But in later representations, they wielded bows and battle-axes, rode horses, and wore pointed caps and patterned trousers characteristic of steppe nomads.
A szkítákról és az amazonokról szóló legkorábbi történetek eltúlzott híresztelések lehettek. De ahogy a görögök elkezdtek kereskedni a Fekete-tengertől keletre, a leírásaik valóságosabbakká váltak. Az amazonok korai leírásaiban görög fegyverzetük volt. De későbbi ábrázolásokon, íjakkal és csatabárdokkal harcoltak, lovakon ültek, valamint hegyes süveget és mintás nadrágot hordtak, mint a sztyeppei nomádok.
Until recently, no one was sure how strong the links were between Scythians and the Amazons of Greek myth. But recent archaeological discoveries have provided ample evidence. More than 1,000 ancient Scythian kurgans, or burial mounds, have been excavated, containing skeletons and weapons. Archaeologists had previously assumed that weapons could only belong to male warriors. But modern DNA analysis so far has revealed that about 300 skeletons buried with weapons belong to females ranging in age from 10 to 45, and more are being found every year. The women's skeletons show battle injuries: ribs slashed by swords, skulls bashed by battle-axes, and arrows embedded in bones.
A közelmúltig senki sem volt biztos, hogy mennyire szoros a kapocs a szkíták és a görög mítoszok amazonjai közt. De újabb régészeti leletek bőséges bizonyítékkal szolgálnak. Több mint ezer ősi szkíta kurgánt, vagyis sírhalmott, tártak fel, ahol csontvázakat és fegyvereket találtak. A régészek korábban úgy tartották, hogy fegyvereik csak férfi harcosoknak lehettek. De modern DNS vizsgálatok kimutatták, hogy mintegy 300 csontváz, amely fegyverrel lett eltemetve, 10 és 45 év közti nő volt, és egyre több ilyet találnak évről évre. A női csontvázak harci sérüléseket mutatnak: kard által ejtett vágások a bordákon, csatabárddal bevert koponyák, és csontokba beágyazott nyilak.
In classical art and writings, the fearsome Amazons were always portrayed as brave and heroic. In male-dominated classical Greece, however, the very idea of strong women who gloried in freedom and war aroused mixed feelings. And yet, the Greeks were also drawn to egalitarian ideals. Is it possible that the mythic realm of thrilling Amazon tales was a way to imagine women and men as equal companions?
A klasszikus művészetben és irodalomban az ijesztő amazonok mindig bátor és hősies alakok. A férfi-centrikus klasszikus görögökben a puszta ötlet, hogy erős nők dicsőítsék a szabadságot és háborút, vegyes érzelmeket keltett. Azonban a görögöket is vonzották az egyenlőségre törekvő eszmények. Lehetséges, hogy a mítoszi birodalom a megragadó regékkel az amazonokról egy mód volt, hogy a nőket és férfiakat egyenrangú társaknak képzeljék?