By the end of this year, there'll be nearly a billion people on this planet that actively use social networking sites. The one thing that all of them have in common is that they're going to die. While that might be a somewhat morbid thought, I think it has some really profound implications that are worth exploring.
Az év végéig majdnem egymilliárd ember lesz a bolygón, aki aktívan használ közösségi oldalakat. És ami mindannyiukban közös, hogy mind meg fognak halni. Lehet, hogy ez egy morbid gondolat, de azt hiszem nagyon mélyreható következményei vannak, amit érdemes alaposabban megvizsgálni.
What first got me thinking about this was a blog post authored earlier this year by Derek K. Miller, who was a science and technology journalist who died of cancer. And what Miller did was have his family and friends write a post that went out shortly after he died. Here's what he wrote in starting that out. He said, "Here it is. I'm dead, and this is my last post to my blog. In advance, I asked that once my body finally shut down from the punishments of my cancer, then my family and friends publish this prepared message I wrote -- the first part of the process of turning this from an active website to an archive."
Egy blog bejegyzés miatt kezdtem el ezen gondolkodni, amit Derek K. Miller írt nem sokkal ezelőtt, aki tudományos és technológiai újságíró volt, és rákban halt meg. Miller megkérte a családját és barátait, hogy írjanak egy bejegyzést ami nem sokkal a halála után jelent meg. Ezt írta bevezetésként. "Megtörtént. Meghaltam, és ez az utolsó bejegyzésem a blogomon. Előzetesen kértem, hogyha a testem végleg lemerült a rák rombolása miatt, akkor a családom és barátaim publikálják ezt az előre megírt üzenetet -- az első lépés afelé, hogy ebből az aktív weboldalból archívum legyen."
Now, while as a journalist, Miller's archive may have been better written and more carefully curated than most, the fact of the matter is that all of us today are creating an archive that's something completely different than anything that's been created by any previous generation.
Nos, újságíróként Miller archívuma talán jobban van megírva, és gondosabban van rendezve, mint az átlag, de az tény, hogy ma már mindannyian archívumokat építünk, amelyek teljesen különböznek mindentől, amit korábbi generációk hoztak létre.
Consider a few stats for a moment. Right now there are 48 hours of video being uploaded to YouTube every single minute. There are 200 million Tweets being posted every day. And the average Facebook user is creating 90 pieces of content each month. So when you think about your parents or your grandparents, at best they may have created some photos or home videos, or a diary that lives in a box somewhere. But today we're all creating this incredibly rich digital archive that's going to live in the cloud indefinitely, years after we're gone. And I think that's going to create some incredibly intriguing opportunities for technologists.
Gondoljanak bele néhány statisztikába. Pillanatnyilag 48 órányi videót töltenek fel a YouTube-ra minden percben. 200 millió tweetet küldenek minden nap. És az átlagos Facebook felhasználó 90 darab tartalmat generál minden hónapban. Ha a szüleinkre vagy a nagyszüleinkre gondolunk, a legjobb esetben is talán ha alkottak néhány fotót és házi videót, vagy egy naplót, ami egy dobozban hever. De ma mind hozzájárulunk ehhez a gazdag digitális archívumhoz, ami meghatározatlan ideig fog élni a felhőben, évekkel a halálunk után. És ez nagyon érdekes lehetőségeket fog teremteni a technológiai fejlesztők számára.
Now to be clear, I'm a journalist and not a technologist, so what I'd like to do briefly is paint a picture of what the present and the future are going to look like. Now we're already seeing some services that are designed to let us decide what happens to our online profile and our social media accounts after we die. One of them actually, fittingly enough, found me when I checked into a deli at a restaurant in New York on foursquare.
Nos, én újságíró vagyok, nem mérnök, úgyhogy egy képet szeretnék festeni arról, hogy fog festeni a jelen és a jövő. Már most látunk olyan szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy eldöntsük, mi legyen az online profilunkkal és a közösségi média fiókjainkkal a halálunk után. Az egyik ilyen szolgáltatás stílszerűen akkor talált meg, amikor bejelentkeztem egy étterembe New York-ban a foursquare-en.
(Recording) Adam Ostrow: Hello. Death: Adam? AO: Yeah. Death: Death can catch you anywhere, anytime, even at the Organic. AO: Who is this? Death: Go to ifidie.net before it's too late.
(Hangfelvétel) Adam Ostrow: Hello. Halál: Adam? AO: Igen. Halál: A halál bárhol és bármikor utolérhet, még a bio étteremben is. AO: Ki beszél? Halál: Látogass el az ifidie.net-re, mielőtt túl késő.
(Laughter)
(Nevetés)
Adam Ostrow: Kind of creepy, right? So what that service does, quite simply, is let you create a message or a video that can be posted to Facebook after you die. Another service right now is called 1,000 Memories. And what this lets you do is create an online tribute to your loved ones, complete with photos and videos and stories that they can post after you die. But what I think comes next is far more interesting.
Adam Ostrow: Kicsit ijesztő, nem? Ez a szolgáltatás egyszerűen azt nyújtja, hogy létrehozhatsz egy üzenetet vagy videót, amit kitesznek a Facebookra a halálod után. Egy másik szolgáltatás az 1.000 emlék. Ez lehetővé teszi, hogy online tisztelegj a szeretteid előtt fotókkal és videókkal és történetekkel, amit kitesznek a halálod után. De ami ezután jön, szerintem sokkal érdekesebb.
Now a lot of you are probably familiar with Deb Roy who, back in March, demonstrated how he was able to analyze more than 90,000 hours of home video. I think as machines' ability to understand human language and process vast amounts of data continues to improve, it's going to become possible to analyze an entire life's worth of content -- the Tweets, the photos, the videos, the blog posts -- that we're producing in such massive numbers. And I think as that happens, it's going to become possible for our digital personas to continue to interact in the real world long after we're gone thanks to the vastness of the amount of content we're creating and technology's ability to make sense of it all.
Biztos sokaknak ismerős Deb Roy, aki márciusban bemutatta, hogyan tudott analizálni 90.000 órányi házi videót. Azt hiszem, ahogy a számítógépek képessége az emberi beszéd megértésére és adatfeldolgozásra folyamatosan javul, lehetséges lesz analizálni egy élethossznyi tartalmat -- a tweeteket, fényképeket, videókat, blog bejegyzéseket -- amiket hatalmas mennyiségben állítunk elő. És ahogy ez megtörténik, szerintem lehetségessé fog válni a digitális személyiségünk számára, hogy kapcsolatban maradjon a való világgal a halálunk után, hála a hatalmas mennyiségű tartalomnak, amit létrehozunk, és a technológia képességének, hogy megértse mindezt.
Now we're already starting to see some experiments here. One service called My Next Tweet analyzes your entire Twitter stream, everything you've posted onto Twitter, to make some predictions as to what you might say next. Well right now, as you can see, the results can be somewhat comical. You can imagine what something like this might look like five, 10 or 20 years from now as our technical capabilities improve. Taking it a step further, MIT's media lab is working on robots that can interact more like humans. But what if those robots were able to interact based on the unique characteristics of a specific person based on the hundreds of thousands of pieces of content that person produces in their lifetime?
Már most látunk kísérleteket erre. Az egyik szolgáltatás a "My Next Tweet", analizálja a Twitter folyamodat, mindent, amit kitettél a Twitterre, és megpróbálja kitalálni, hogy mit mondanál legközelebb. Egyelőre, ahogy látják, az eredmények elég viccesek lehetnek. De el tudják képzelni, hogy ez hogy nézhet ki 5, 10, 15 év múlva, ahogy a technológiai lehetőségek javulnak. Még egy lépéssel továbbmenve, az MIT média laborja olyan robotokon dolgozik, amelyek emberi módon tudnak kommunikálni. De mi lenne, ha ezek a robotok képesek lennének egy bizonyos ember tulajdonságai alapján kommunikálni, a több százezer tartalom alapján, amit az a személy létrehozott az élete során?
Finally, think back to this famous scene from election night 2008 back in the United States, where CNN beamed a live hologram of hip hop artist will.i.am into their studio for an interview with Anderson Cooper. What if we were able to use that same type of technology to beam a representation of our loved ones into our living rooms -- interacting in a very lifelike way based on all the content they created while they were alive? I think that's going to become completely possible as the amount of data we're producing and technology's ability to understand it both expand exponentially. Now in closing, I think what we all need to be thinking about is if we want that to become our reality -- and if so, what it means for a definition of life and everything that comes after it. Thank you very much.
És végül gondoljanak erre a híres jelenetre a 2008-as amerikai választások éjszakájáról, amikor a CNN egy élő hologramot sugárzott a stúdióba a hiphop művész will.i.am-ről, egy interjú kedvéért Anderson Cooperrel. Mi lenne, ha arra tudnánk használni ezt a fajta technológiát, hogy a szeretteink képmását sugározzuk a nappalinkba -- amik nagyon életszerűen kommunikálnak, a tartalom alapján, amit életükben hoztak létre. Azt hiszem ez teljesen lehetségessé fog válni, ahogy az adatmennyiség, amit felhasználunk, és a technológia képessége arra, hogy ezt megértse exponenciálisan kiterjednek. Befejezésként, azt hiszem mindannyiunknak el kell gondolkodnia azon, hogy akarjuk-e, hogy ez valósággá váljon -- és ha igen, mit jelent ez az élet - és minden ami utána következik - meghatározásának szempontjából. Nagyon köszönöm.
(Applause)
(Taps)