Speaking up is hard to do. I understood the true meaning of this phrase exactly one month ago, when my wife and I became new parents. It was an amazing moment. It was exhilarating and elating, but it was also scary and terrifying. And it got particularly terrifying when we got home from the hospital, and we were unsure whether our little baby boy was getting enough nutrients from breastfeeding. And we wanted to call our pediatrician, but we also didn't want to make a bad first impression or come across as a crazy, neurotic parent. So we worried. And we waited. When we got to the doctor's office the next day, she immediately gave him formula because he was pretty dehydrated. Our son is fine now, and our doctor has reassured us we can always contact her. But in that moment, I should've spoken up, but I didn't.
Nehezen tudunk kiállni magunkért. Azt, hogy mit is jelent ez a kifejezés, egy hónappal ezelőtt értettem meg, amikor feleségemmel újdonsült szülők lettünk. Csodálatos pillanat volt. Megható és örömteli, ugyanakkor ijesztő és félelmetes pillanat. Akkor rémültünk meg igazából, amikor hazaértünk a kórházból, és nem voltunk benne biztosak, hogy pici fiúnk elegendő tápanyaghoz jut-e az anyatejjel. Fel akartuk hívni a gyermekorvost, de féltünk, hogy máris rossz benyomást teszünk rá, vagy azt gondolja, hogy elment az eszünk. Úgyhogy aggódtunk. És vártunk. Amikor másnap elmentünk a rendelőbe, az orvos azonnal tápszert adott, mert a babánk ki volt száradva. Most már jól van, és az orvosunk megnyugtatott, hogy bármikor felkereshetjük. Abban a helyzetben szólnunk kellett volna, de nem tettük.
But sometimes we speak up when we shouldn't, and I learned that over 10 years ago when I let my twin brother down. My twin brother is a documentary filmmaker, and for one of his first films, he got an offer from a distribution company. He was excited, and he was inclined to accept the offer. But as a negotiations researcher, I insisted he make a counteroffer, and I helped him craft the perfect one. And it was perfect -- it was perfectly insulting. The company was so offended, they literally withdrew the offer and my brother was left with nothing.
Máskor szólunk, de nem kellene. Ezt tíz évvel ezelőtt tapasztaltam meg, amikor rászedtem az ikertestvéremet. Ikertestvérem dokumentumfilmeket készít, és az egyik első filmjéhez ajánlatot kapott egy forgalmazó cégtől. Nagyon izgatott volt, és hajlott rá, hogy elfogadja az ajánlatot. De én mint tárgyaláskutató ragaszkodtam hozzá, hogy ellenajánlatot tegyen, és segítettem neki elkészíteni a tökéletes ellenajánlatot. Tökéletes lett – tökéletesen sértő. A cég annyira megsértődött, hogy visszavonta az ajánlatot, és a bátyám elesett a szerződéstől.
And I've asked people all over the world about this dilemma of speaking up: when they can assert themselves, when they can push their interests, when they can express an opinion, when they can make an ambitious ask.
Sok mindenkit megkérdeztem erről a dilemmáról: mikor lehetünk rámenősek, mikor helyezhetjük előtérbe érdekeinket, mikor mondhatjuk el véleményünket, mikor állhatunk elő egy merész kéréssel.
And the range of stories are varied and diverse, but they also make up a universal tapestry. Can I correct my boss when they make a mistake? Can I confront my coworker who keeps stepping on my toes? Can I challenge my friend's insensitive joke? Can I tell the person I love the most my deepest insecurities?
A történetek eltérőek, változatosak, de hasonló jellegűek. Kijavíthatom-e a főnökömet, ha téved? Szembeszálljak-e a munkatársammal, ha állandóan beleüti az orrát a dolgaimba? Reagáljak-e a barátom tapintatlan viccére? Elmondhatom-e legmélyebb kétségeimet annak, akit a legjobban szeretek?
And through these experiences, I've come to recognize that each of us have something called a range of acceptable behavior. Now, sometimes we're too strong; we push ourselves too much. That's what happened with my brother. Even making an offer was outside his range of acceptable behavior. But sometimes we're too weak. That's what happened with my wife and I. And this range of acceptable behaviors -- when we stay within our range, we're rewarded. When we step outside that range, we get punished in a variety of ways. We get dismissed or demeaned or even ostracized. Or we lose that raise or that promotion or that deal.
Tapasztalataim alapján rájöttem, hogy van egy elképzelésünk az elfogadható magatartásmódokról. Néha túl erősek, túl rámenősek vagyunk. Ez történt annál az esetnél, amikor a bátyámnak nem volt elfogadható, hogy másik ajánlatot tegyen. Néha pedig túl gyengék vagyunk. Ez történt velünk a feleségemmel. Az elfogadható magatartásmódok esetén, amikor belül maradunk ennek zónájában, jutalomban részesülünk. Ha kilépünk ebből a zónából, különböző büntetésre számíthatunk. Elbocsátás, megalázás, sőt kiközösítés. Nem kapjuk meg a fizetésemelést, az előléptetést vagy a szerződést.
Now, the first thing we need to know is: What is my range? But the key thing is, our range isn't fixed; it's actually pretty dynamic. It expands and it narrows based on the context. And there's one thing that determines that range more than anything else, and that's your power. Your power determines your range. What is power? Power comes in lots of forms. In negotiations, it comes in the form of alternatives. So my brother had no alternatives; he lacked power. The company had lots of alternatives; they had power. Sometimes it's being new to a country, like an immigrant, or new to an organization or new to an experience, like my wife and I as new parents. Sometimes it's at work, where someone's the boss and someone's the subordinate. Sometimes it's in relationships, where one person's more invested than the other person.
Mindenekelőtt tudnunk kell: Hol van a zónám határa? Fontos azonban, hogy a zóna nem állandó; hanem nagyon is változó. Kitolódik vagy szűkül a helyzet függvényében. Egy valami mindennél jobban meghatározza ezt a határt: a hatalom birtoklása. A hatalom mértéke határozza meg a zónát. Mi a hatalom? A hatalomnak számos formája létezik. Tárgyalásokon alternatívák formájában testesül meg. A bátyám nem látott más alternatívát, nem volt hatalma. A cég sok alternatívát ismert, nekik volt hatalmuk. Van, hogy újak vagyunk egy országban, mint a bevándorlók, vagy újak egy szervezetben, vagy újak egy szerepben, mint a feleségem és én újdonsült szülőkként. Néha munkahelyen nyilvánul meg, főnök és beosztottja között, néha pedig a kapcsolatainkban, ha az egyik fél ambiciózusabb, mint a másik.
And the key thing is that when we have lots of power, our range is very wide. We have a lot of leeway in how to behave. But when we lack power, our range narrows. We have very little leeway. The problem is that when our range narrows, that produces something called the low-power double bind. The low-power double bind happens when, if we don't speak up, we go unnoticed, but if we do speak up, we get punished.
A lényeg, hogy amikor jelentős hatalmunk van, a zónánk nagyon széles. Sokkal nagyobb a mozgásterünk. Ha nincs hatalmunk, szűkül a zónánk. Korlátozott a mozgásterünk. Az a gond, hogyha szűkül a zónánk, ez ún. hatalomhiány típusú kettős kötést eredményez. A hatalomhiány típusú kettős kötés azt jelenti, hogyha nem állunk ki magunkért, észrevétlenek maradunk, ha pedig kiállunk magunkért, büntetést kapunk.
Now, many of you have heard the phrase the "double bind" and connected it with one thing, and that's gender. The gender double bind is women who don't speak up go unnoticed, and women who do speak up get punished. And the key thing is that women have the same need as men to speak up, but they have barriers to doing so. But what my research has shown over the last two decades is that what looks like a gender difference is not really a gender double bind, it's a really a low-power double bind. And what looks like a gender difference are really often just power differences in disguise. Oftentimes we see a difference between a man and a woman or men and women, and think, "Biological cause. There's something fundamentally different about the sexes." But in study after study, I've found that a better explanation for many sex differences is really power. And so it's the low-power double bind. And the low-power double bind means that we have a narrow range, and we lack power. We have a narrow range, and our double bind is very large.
Bizonyára sokan hallották már a kettős kötés kifejezést, és a gender-elmélettel hozták összefüggésbe. A gender típusú kettős kötés szerint, ha a nők nem állnak ki magukért, észrevétlenek maradnak, de ha igen, büntetést kapnak. A nőknek, éppúgy mint a férfiaknak, fontos, hogy kiálljanak magukért, de ennek akadályai vannak. Az elmúlt két évtizedben végzett kutatásaim azonban azt mutatják, hogy ami nemek közötti különbségnek tűnik, az valójában nem gender típusú kettős kötés, hanem hatalomhiány típusú kettős kötés. Ami nemek közötti különbségnek tűnik, az gyakran csak álcázott hatalombeli különbség. Amikor különbséget látunk egy férfi és egy nő vagy férfiak és nők között, sokszor úgy véljük: „Biológiai oka van. Alapvető különbség van a nemek között.” De minden elemzésem során azt találtam, hogy a hatalom jobb magyarázatot kínál a nemek közötti különbségre. Tehát, hatalomhiány típusú kettős kötésről van szó. A hatalomhiány típusú kettős kötés azt jelenti, hogy szűk a zónánk, és nincs hatalmunk. Szűk a zónánk, a kettős kötés pedig igen nagy.
So we need to find ways to expand our range. And over the last couple decades, my colleagues and I have found two things really matter. The first: you seem powerful in your own eyes. The second: you seem powerful in the eyes of others. When I feel powerful, I feel confident, not fearful; I expand my own range. When other people see me as powerful, they grant me a wider range. So we need tools to expand our range of acceptable behavior. And I'm going to give you a set of tools today. Speaking up is risky, but these tools will lower your risk of speaking up.
Meg kell találnunk a módját, hogy tágítsuk a zónánkat. Az elmúlt évtizedekben munkatársaimmal két nagyon fontos dolgot állapítottunk meg. Egy: az ember hatalmat birtokolhat saját meglátása szerint. Kettő: az ember hatalmat birtokolhat mások meglátása szerint. Ha úgy érzem, van hatalmam, magabiztos vagyok, nem félek; tágítom a zónámat. Ha mások látják úgy, hogy van hatalmam, ők tágítják a zónámat. Tehát szükségünk van olyan eszközökre, amelyek tágítják ezt a zónát. Egy eszköztárat adok ma az önök kezébe. Kiállni magunkért kockázatos, de ezek az eszközök csökkentik ennek kockázatát.
The first tool I'm going to give you got discovered in negotiations in an important finding. On average, women make less ambitious offers and get worse outcomes than men at the bargaining table. But Hannah Riley Bowles and Emily Amanatullah have discovered there's one situation where women get the same outcomes as men and are just as ambitious. That's when they advocate for others. When they advocate for others, they discover their own range and expand it in their own mind. They become more assertive. This is sometimes called "the mama bear effect." Like a mama bear defending her cubs, when we advocate for others, we can discover our own voice.
Az első eszköz, amit a kezükbe adok, a tárgyalásokhoz köthető, egy fontos felfedezés eredménye. Átlagban véve, a nők ajánlatai a tárgyalóasztalnál kevésbé ambiciózusak, elért eredményeik rosszabbak, mint a férfiakéi. De Hannah Riley Bowles és Emily Amanatulla felfedezték, hogy egy bizonyos szituációban a nők ugyanolyan eredményesek és ambiciózusak, mint a férfiak. Mégpedig, amikor mások védelmében emelnek szót. Amikor másokért emelnek szót, felfedezik saját határaikat, és kitágítják őket saját elképzelésük szerint. Céltudatosabbak lesznek. Ezt nevezzük anyatigris-effektusnak. Ahogy az anyatigris védi kölykeit, mi is felfedezzük saját hangunkat, amikor szót emelünk másokért.
But sometimes, we have to advocate for ourselves. How do we do that? One of the most important tools we have to advocate for ourselves is something called perspective-taking. And perspective-taking is really simple: it's simply looking at the world through the eyes of another person. It's one of the most important tools we have to expand our range. When I take your perspective, and I think about what you really want, you're more likely to give me what I really want.
De néha önmagunkért kell szót emelnünk. Hogyan tegyük? Az egyik legfontosabb eszköz az önmagunkért való kiállásban az ún. perspektívafelvétel, ami igazán egyszerű: a másik ember szemével nézzük a világot. Ez az egyik legfontosabb eszköz, amely kitágítja a zónánkat. Ha az ön szemével nézem a világot, és mérlegelem, hogy mit akar, ön is figyelembe veszi, amit én akarok.
But here's the problem: perspective-taking is hard to do. So let's do a little experiment. I want you all to hold your hand just like this: your finger -- put it up. And I want you to draw a capital letter E on your forehead as quickly as possible. OK, it turns out that we can draw this E in one of two ways, and this was originally designed as a test of perspective-taking. I'm going to show you two pictures of someone with an E on their forehead -- my former student, Erika Hall. And you can see over here, that's the correct E. I drew the E so it looks like an E to another person. That's the perspective-taking E because it looks like an E from someone else's vantage point. But this E over here is the self-focused E. We often get self-focused. And we particularly get self-focused in a crisis.
De van egy probléma: a perspektívafelvétel nem egyszerű. Tegyünk egy kísérletet. Tartsák fel így a kezüket: emeljék fel az ujjukat. Rajzoljanak egy nyomtatott E betűt a homlokukra, a lehető leggyorsabban. Láthatjuk, hogy kétféleképpen rajzolhatjuk le az E betűt, és ez a feladat eredetileg a perspektívafelvétel tesztje. Mutatom a két képet, amelyeken korábbi tanítványom, Erika Hall homlokán látható az E betű. Láthatják itt, hogy ez egy rendes E. Úgy rajzoltam, hogy E-nek látszik egy másik ember nézőpontjából. Ez a perspektívafelvételt alkalmazó E, mert E-nek látszik a másik szemszögéből. Ez az E viszont egy énközpontú E. Gyakran vagyunk énközpontúak. Különösen válsághelyzetben.
I want to tell you about a particular crisis. A man walks into a bank in Watsonville, California. And he says, "Give me $2,000, or I'm blowing the whole bank up with a bomb." Now, the bank manager didn't give him the money. She took a step back. She took his perspective, and she noticed something really important. He asked for a specific amount of money.
Mesélek önöknek egy különleges válsághelyzetről. Bemegy egy férfi egy bankba, Watsonville-ben, Kaliforniában. Azt mondja: "2 000 dollárt, vagy felrobbantom a bankot!" A fiókvezető nem adta oda a pénzt. Hátralépett. A rabló nézőpontjába helyezkedett, s feltűnt neki egy igen fontos körülmény. A rabló egy konkrét összeget kért.
So she said, "Why did you ask for $2,000?"
Megkérdezte hát: "Miért 2 000 dollárt kért?”
And he said, "My friend is going to be evicted unless I get him $2,000 immediately."
Mire a rabló: "A barátomat kilakoltatják, ha nem szerzek neki 2 000 dollárt azonnal.”
And she said, "Oh! You don't want to rob the bank -- you want to take out a loan."
"Ó, tehát nem bankot rabolni akar, hanem hitelt felvenni."
(Laughter)
(Nevetés)
"Why don't you come back to my office, and we can have you fill out the paperwork."
"Jöjjön be az irodámba, és elintézzük a papírmunkát."
(Laughter)
(Nevetés)
Now, her quick perspective-taking defused a volatile situation. So when we take someone's perspective, it allows us to be ambitious and assertive, but still be likable.
A fiókvezető gyors perspektívafelvétele megoldotta a rázós helyzetet. Amikor a másik nézőpontjába helyezzük magunkat, ambiciózusak és céltudatosak, de még szimpatikusak leszünk.
Here's another way to be assertive but still be likable, and that is to signal flexibility. Now, imagine you're a car salesperson, and you want to sell someone a car. You're going to more likely make the sale if you give them two options. Let's say option A: $24,000 for this car and a five-year warranty. Or option B: $23,000 and a three-year warranty. My research shows that when you give people a choice among options, it lowers their defenses, and they're more likely to accept your offer.
Egy másik mód, hogy céltudatosak, mégis szimpatikusak legyünk, a rugalmasság tanúsítása. Képzeljék el, hogy autókereskedők, és el akarnak adni valakinek egy autót. Nagyobb eséllyel ütik nyélbe az üzletet, ha két lehetőséget ajánlanak. Mondjuk az A lehetőség: 24 000 dollár ezért az autóért, és ötéves garancia. B lehetőség: 23 000 dollár és hároméves garancia. A kutatásaim azt mutatják, ha az emberek választhatnak, csökken a védekezésük, és hajlamosabbak elfogadni az ajánlatot.
And this doesn't just work with salespeople; it works with parents. When my niece was four, she resisted getting dressed and rejected everything. But then my sister-in-law had a brilliant idea. What if I gave my daughter a choice? This shirt or that shirt? OK, that shirt. This pant or that pant? OK, that pant. And it worked brilliantly. She got dressed quickly and without resistance.
Ez nemcsak értékesítőkre vonatkozik, hanem szülőkre is. A négyéves unokahúgom nem volt hajlandó felöltözni, mindent elutasított. De a sógornőmnek volt egy nagyszerű ötlete. Mi lenne, ha a lányom választhatna? Ezt a pólót, vagy azt? Oké, legyen az! Ezt a nadrágot, vagy azt? Oké, legyen az! Remekül bevált. Gyorsan felöltözött, nem volt semmi vita.
When I've asked the question around the world when people feel comfortable speaking up, the number one answer is: "When I have social support in my audience; when I have allies." So we want to get allies on our side. How do we do that? Well, one of the ways is be a mama bear. When we advocate for others, we expand our range in our own eyes and the eyes of others, but we also earn strong allies.
Amikor arról kérdeztem embereket szerte a világban, hogy mikor tudnak bátran kiállni magukért, a jellemző válasz ez volt: "Amikor vannak körülöttem támogatók, amikor vannak szövetségeseim." Tehát, mellettünk álló szövetségeseket akarunk szerezni. Hogyan tegyük? Az egyik módszer, hogy legyünk anyatigrisek. Ha szót emelünk másokért, kitágítjuk a zónánkat saját szemünkben, és mások szemében is, egyúttal erős szövetségesekre teszünk szert.
Another way we can earn strong allies, especially in high places, is by asking other people for advice. When we ask others for advice, they like us because we flatter them, and we're expressing humility. And this really works to solve another double bind. And that's the self-promotion double bind. The self-promotion double bind is that if we don't advertise our accomplishments, no one notices. And if we do, we're not likable.
Úgy is szerezhetünk erős szövetségeseket, különösen felsőbb körökben, ha tanácsot kérünk másoktól. Ily módon megkedveltetjük magunkat, mert a tanácskérés hízelgő, és alázatot fejez ki, valamint segít feloldani egy másik kettős kötést. Mégpedig az önreklámozó kettős kötést. Az önreklámozó kettős kötés azt jelenti, hogyha nem reklámozzuk eredményeinket, senki nem veszi észre őket. Ha pedig reklámozzuk, nem leszünk szimpatikusak.
But if we ask for advice about one of our accomplishments, we are able to be competent in their eyes but also be likeable. And this is so powerful it even works when you see it coming. There have been multiple times in life when I have been forewarned that a low-power person has been given the advice to come ask me for advice. I want you to notice three things about this: First, I knew they were going to come ask me for advice. Two, I've actually done research on the strategic benefits of asking for advice. And three, it still worked! I took their perspective, I became more invested in their cause, I became more committed to them because they asked for advice.
Amikor viszont tanácsot kérünk egy eredményünkkel kapcsolatban, egyszerre leszünk ügyesek és szimpatikusak mások szemében. Ez annyira hatásos, hogy akkor is működik, amikor még csak megkörnyékezi az embert. Többször előfordult velem, hogy előre figyelmeztettek, hogy egy hatalomhiányos személyt hozzám irányítottak tanácsért. Három dologra figyeljenek: Egy: tudtam, hogy azért jönnek, hogy tanácsot kérjenek. Kettő: tanulmányoztam a tanácskérés stratégiai előnyeit. Három: még így is működött! A nézőpontjukba helyezkedtem, a hívásuk ambíciót adott, és nem tudtam nemet mondani, mert a tanácsomat kérték.
Now, another time we feel more confident speaking up is when we have expertise. Expertise gives us credibility. When we have high power, we already have credibility. We only need good evidence. When we lack power, we don't have the credibility. We need excellent evidence.
Olyankor is magabiztosabban állunk ki magunkért, ha van szakértelmünk. A szakértelem a hitelesség alappillére. Amikor nagyobb hatalmunk van, ennek forrása a hitelesség. Nem kell különösebb bizonyíték. Ha nincs hatalmunk, nincs hitelességünk. Kitűnően kell bizonyítanunk.
And one of the ways we can come across as an expert is by tapping into our passion. I want everyone in the next few days to go up to friend of theirs and just say to them, "I want you to describe a passion of yours to me." I've had people do this all over the world and I asked them, "What did you notice about the other person when they described their passion?" And the answers are always the same. "Their eyes lit up and got big." "They smiled a big beaming smile." "They used their hands all over -- I had to duck because their hands were coming at me." "They talk quickly with a little higher pitch."
Szenvedélyünk kiaknázása egyik sarokköve lehet annak, hogy szakértőként érvényesüljünk. Arra kérem önöket, hogy a következő napokban menjenek oda barátaikhoz, és kérjék meg őket: "Mesélj nekem egy szenvedélyedről!" Erre vettem rá másokat is szerte a világban, aztán megkérdeztem tőlük: "Mit vettél észre, amikor a másik ember a szenvedélyéről mesélt?" A válasz mindig ugyanaz volt: "A szemük felcsillant és kikerekedett." "Szélesen, ragyogóan mosolyogtak." "Csapkodtak a kezükkel – félre kellett ugranom, nehogy eltaláljanak." "Magasabb hangon kezdtek beszélni."
(Laughter)
(Nevetés)
"They leaned in as if telling me a secret."
"Közelebb hajoltak, mintha egy titkot mesélnének."
And then I said to them, "What happened to you as you listened to their passion?"
Aztán megkérdeztem tőlük: "Hogyan reagáltál, miközben hallgattad őket?
They said, "My eyes lit up. I smiled. I leaned in."
"Felcsillant a szemem. Mosolyogtam. Közelebb hajoltam."
When we tap into our passion, we give ourselves the courage, in our own eyes, to speak up, but we also get the permission from others to speak up. Tapping into our passion even works when we come across as too weak. Both men and women get punished at work when they shed tears. But Lizzie Wolf has shown that when we frame our strong emotions as passion, the condemnation of our crying disappears for both men and women.
Szenvedélyünk kiaknázása önbizalmat ad, hogy kiálljunk magunkért, egyúttal másoktól is zöld utat kapunk ehhez. Szenvedélyünk kiaknázása akkor is működik, ha gyengének mutatkozunk. Férfiak és nők is megkapják büntetésüket, ha elsírják magukat a munkahelyükön. De Lizzie Wolf megmutatta, hogyha erős érzelmeinket szenvedélynek állítjuk be, a sírás nem vált ki megvetést sem férfiak, sem nők esetében.
I want to end with a few words from my late father that he spoke at my twin brother's wedding. Here's a picture of us. My dad was a psychologist like me, but his real love and his real passion was cinema, like my brother. And so he wrote a speech for my brother's wedding about the roles we play in the human comedy.
Néhai édesapámnak az ikertestvérem esküvőjén elmondott szavaival zárom előadásomat. Itt van rólunk egy kép. Apám is pszichológus volt, mint én, de az igazi szerelme, az igazi szenvedélye a mozi volt, mint a bátyámnak. Írt egy beszédet a bátyám esküvőjére az emberi komédiában játszott szerepeinkről.
And he said, "The lighter your touch, the better you become at improving and enriching your performance. Those who embrace their roles and work to improve their performance grow, change and expand the self. Play it well, and your days will be mostly joyful."
Azt mondta: "Minél könnyedebben játszol, annál jobb és gazdagabb lesz a teljesítményed. Azok, akik magukévá teszik a szerepet, és egyre jobban akarnak teljesíteni, saját maguk is fejlődnek, változnak, gyarapodnak. Játssz jól, és örömteli napjaid lesznek."
What my dad was saying is that we've all been assigned ranges and roles in this world. But he was also saying the essence of this talk: those roles and ranges are constantly expanding and evolving.
Apám azt mondta ezzel, hogy mindannyian kaptunk valamilyen teret és szerepet ezen a világon. Egyben ennek az előadásnak a lényegét is elmondta: ezek a szerepek és terek folyamatosan bővülnek és alakulnak.
So when a scene calls for it, be a ferocious mama bear and a humble advice seeker. Have excellent evidence and strong allies. Be a passionate perspective taker. And if you use those tools -- and each and every one of you can use these tools -- you will expand your range of acceptable behavior, and your days will be mostly joyful.
Tehát, ha a helyzet úgy kívánja, legyenek anyatigrisek, vagy alázatos tanácskérők. Folyamatosan bizonyítsanak, és legyenek erős szövetségeseik. Legyenek a perspektivafelvétel nagymesterei. Ezekkel az eszközökkel – amelyeket tényleg bárki használhat – az elfogadható magatartás határai kitágulnak, és örömteli napokat élhetnek meg.
Thank you.
Köszönöm.
(Applause)
(Taps)