Welcome to Bayeku, a riverine community in Ikorodu, Lagos -- a vivid representation of several riverine communities across Nigeria, communities whose waterways have been infested by an invasive aquatic weed; communities where economic livelihoods have been hampered: fishing, marine transportation and trading; communities where fish yields have diminished; communities where schoolchildren are unable to go to school for days, sometimes weeks, on end. Who would have thought that this plant with round leaves, inflated stems, and showy, lavender flowers would cause such havoc in these communities.
Üdvözöllek Bayekuban, ami egy folyóparti közösség Ikoroduban, Lagosban -- ami hű képmása számos folyóparti közösségnek Nigériában. Olyan közösségeknek, melyek vízi útjait elárasztotta egy gyors ütemben terjeszkedő vízi növény. Közösségeknek, ahol a gazdasági megélhetés korlátozott: a halászat, a hajóközlekedés és a kereskedelem. Közösségeknek, ahol a halászatból befolyó bevétel visszaesett. Közösségeknek, ahol a tanulók nem tudnak eljutni az iskolába napokig, néha hetekig. Ki gondolta volna, hogy ez a növény kerek levelekkel, felpuffadt szárakkal, és mutatós levendula-virágokkal ilyen pusztítást okozhat ezekben a közösségekben.
The plant is known as water hyacinth and its botanical name, Eichhornia crassipes. Interestingly, in Nigeria, the plant is also known by other names, names associated with historical events, as well as myths. In some places, the plant is called Babangida. When you hear Babangida, you remember the military and military coups. And you think: fear, restraint. In parts of Nigeria in the Niger Delta, the plant is also known as Abiola. When you hear Abiola, you remember annulled elections and you think: dashed hopes. In the southwestern part of Nigeria, the plant is known as Gbe'borun. Gbe'borun is a Yoruba phrase which translates to "gossip," or "talebearer." When you think of gossip, you think: rapid reproduction, destruction. And in the Igala-speaking part of Nigeria, the plant is known as A Kp'iye Kp'oma, And when you hear that, you think of death. It literally translates to "death to mother and child."
A növény vízi jácintként ismert, és botanikai neve Eichhornia crassipes. Érdekes, hogy Nigériában ez a növény más neveken is ismert. Olyan neveken, amelyek történelmi eseményekkel és mítoszokkal kapcsolatosak. Néhány helyen, a növényt úgy hívják Babangida. Amikor azt hallod, Babangida, akkor a katonaság, katonai puccsok jutnak eszedbe. Arra gondolsz: félelem, tilalom. A Niger-deltában Nigéria néhány részén a növényt Abiola-nak is nevezik. Amikor azt hallod, Abiola, eszedbe jutnak a visszavont választások, és a meghiúsult reményekre gondolsz. Nigéria dél-nyugati részén a növényt Gbe'borun-nak hívják. Gbe'borun egy Yoruba mondás, ami azt jelenti, hogy pletyka vagy pletykafészek. Amikor a pletykára gondolsz, eszedbe jut a gyors szaporodás, rombolás. Nigéria igala nyelvű részén a növény úgy ismert, mint A Kp'iye Kp'oma. Amikor ezt hallod, a halálra gondolsz. A szó szoros értelmében azt jelenti, hogy "halál az anyára és gyermekre".
I personally had my encounter with this plant in the year 2009. It was shortly after I had relocated from the US to Nigeria. I'd quit my job in corporate America and decided to take this big leap of faith, a leap of faith that came out of a deep sense of conviction that there was a lot of work to do in Nigeria in the area of sustainable development. And so here I was in the year 2009, actually, at the end of 2009, in Lagos on the Third Mainland Bridge.
Ami engem illet, véletlenül találkoztam ezzel a növénnyel 2009-ben. Röviddel azután, hogy elköltöztem az Egyesült Államokból Nigériába. Feladtam az állásomat a nagyvállalati Amerikában, és úgy döntöttem, hogy rábízom magam a hitre. A hitre, ami egy mély meggyőződésből jött, hogy még sok tennivaló van Nigériában a fenntartható fejlődés területén. Szóval itt voltam 2009-ben, pontosabban 2009 végén, Lagosban a Third Mainland Bridge-n.
And I looked to my left and saw this very arresting image. It was an image of fishing boats that had been hemmed in by dense mats of water hyacinth. And I was really pained by what I saw because I thought to myself, "These poor fisherfolk, how are they going to go about their daily activities with these restrictions." And then I thought, "There's got to be a better way." A win-win solution whereby the environment is taken care of by the weeds being cleared out of the way and then this being turned into an economic benefit for the communities whose lives are impacted the most by the infestation of the weed. That, I would say, was my spark moment.
Balra néztem, és láttam ezt a megragadó képet. A halászhajók képe volt, amiket körbefogott a vízi jácintok sűrű szőnyege. Nagyon megindított, amit láttam, mert arra gondoltam, hogy "Ezek a szegény halászok hogy tudják folytatni a mindennapi tevékenységeiket ilyen korlátozásokkal." Akkor azt gondoltam: "Kell lennie egy jobb módszernek". Egy mindenki számára előnyös megoldásnak, ahol a környezetet megóvjuk azzal, hogy a gyomot eltakarítjuk az útból, majd utána a gyom által leginkább fertőzött közösségek számára gazdasági előnnyé alakítjuk. Mondhatom, ez volt számomra a megvilágosodás pillanata.
And so I did further research to find out more about the beneficial uses of this weed. Out of the several, one struck me the most. It was the use of the plant for handicrafts. And I thought, "What a great idea." Personally, I love handicrafts, especially handicrafts that are woven around a story. And so I thought, "This could be easily deployed within the communities without the requirement of technical skills." And I thought to myself, "Three simple steps to a mega solution."
Szóval elkezdtem kutatni, hogy többet tudjak meg e vízi gyomnövény hasznosíthatóságáról. A sok közül egy ragadott meg leginkább. Ez a növény kézműves-célú felhasználása volt. Azt gondoltam: "Milyen hatalmas ötlet." Ami engem illet, imádom a kézműves termékeket, főleg olyan termékeket, amikhez történet kötődik. Ekkor arra gondoltam "Ez könnyedén felfejleszthető lenne a közösségekben technikai tudás előírása nélkül." Azt gondoltam: "Három egyszerű lépés egy nagy megoldáshoz."
First step: Get out into the waterways and harvest the water hyacinth. That way, you create access.
Első lépés: menjünk ki a vízi utakra és szedjük össze a vízi jácintokat. Így elérhetőséget teremtünk.
Secondly, you dry the water hyacinth stems.
Másodszor: szárítsuk ki a vízijácint-szárakat.
And thirdly, you weave the water hyacinth into products.
És harmadszor: a vízi jácintokból szőjünk termékeket.
The third step was a challenge. See, I'm a computer scientist by background and not someone in the creative arts. And so I began my quest to find out how I can learn how to weave.
A harmadik lépés volt a kihívás. Nézzék, nekem informatikusi előéletem van, és nem vagyok otthon a képzőművészetben. Ezért elkezdtem a kutatásomat, hogy kitaláljam, hogyan tanulhatok meg szőni.
And this quest took me to a community in Ibadan, where I lived, called Sabo. Sabo translates to "strangers' quarters." And the community is predominantly made up of people from the northern part of the country. So I literally took my dried weeds in hand, there were several more of them, and went knocking from door to door to find out who could teach me how to weave these water hyacinth stems into ropes. And I was directed to the shed of Malam Yahaya. The problem, though, is that Malam Yahaya doesn't speak English and neither did I speak Hausa. But some little kids came to the rescue and helped translate. And that began my journey of learning how to weave and transform these dried water hyacinth stems into long ropes.
Ez a kutatás egy közösségbe vitt engem Ibadanban, ahol éltem, amit úgy hívnak, Sabo. Sabo azt jelenti: "idegenek negyede". A közösség többségében olyan emberekből áll, akik az ország északi részéről származnak. Szóval szó szerint kezembe fogtam a kiszárított növényeimet, még több volt belőlük, és elkezdtem házról házra járni, hogy találjak valakit, aki megtanít engem, hogyan kell a vízi jácint szárait kötelekké fonni. Malam Yahaya viskójába irányítottak. Bár a probléma az volt, hogy Malam Yahaya nem beszél angolul, és én sem beszélek hausa nyelven. De néhány kisgyerek megmentett bennünket, és segítettek fordítani. Ezzel elkezdődött az utazásom, melynek során megtanultam, hogyan kell fonni és átalakítani ezeket a szárított vízijácint-szárakat hosszú kötelekké.
With my long ropes in hand, I was now equipped to make products. And that was the beginning of partnerships. Working with rattan basket makers to come up with products. So with this in hand, I felt confident that I would be able to take this knowledge back into the riverine communities and help them to transform their adversity into prosperity. So taking these weeds and actually weaving them into products that can be sold. So we have pens, we have tableware, we have purses, we have tissue boxes. Thereby, helping the communities to see water hyacinth in a different light. Seeing water hyacinth as being valuable, being aesthetic, being durable, tough, resilient. Changing names, changing livelihoods.
A hosszú kötelekkel a kezemben már készen álltam termékek készítésére. Ez volt a társulások kezdete. Rattankosár-készítőkkel közösen találtunk ki termékeket. Szóval ezzel a kezemben magabiztosnak éreztem magam, hogy képes vagyok visszavinni ezt a tudást a folyó menti közösségekbe és segíteni nekik viszontagságaikat felvirágzássá alakítani. Szóval összegyűjteni ezeket a növényeket és összeszőni őket értékesíthető termékekké. Vannak tollaink, vannak tányéralátéteink, vannak táskáink, vannak papírzsebkendő-tartóink. Mindezek segítik a közösségeket, hogy más megvilágításból tekintsenek a vízi jácintokra. Úgy láttatni a vízi jácintokat, hogy értékesek, esztétikusak, tartósak, erősek, rugalmasak. Változó nevek, változó életek.
From Gbe'borun, gossip, to Olusotan, storyteller. And from A Kp'iye Kp'oma, which is "killer of mother and child," to Ya du j'ewn w'Iye kp'Oma, "provider of food for mother and child."
A Gbe'boruntól, a pletykától az Olusotanig, a mesemondóig. A Kp'iye Kp'oma szótól, ami az "anya és gyermek gyilkosa", a Ya du j'ewn w'Iye kp'Oma szóig, ami az "anya és gyermek ételéről gondoskodó".
And I'd like to end with a quote by Michael Margolis. He said, "If you want to learn about a culture, listen to the stories. And if you want to change a culture, change the stories."
Előadásomat Michael Margolis egy idézetével fejezném be. Azt mondta: "Ha meg akarsz ismerni egy kultúrát, hallgasd a történeteiket. És ha meg akarsz változtatni egy kultúrát, változtasd meg a történeteiket".
And so, from Makoko community, to Abobiri, to Ewoi, to Kolo, to Owahwa, Esaba, we have changed the story.
Mi elmondhatjuk, hogy a Makoko, az Abobiri, az Ewoi, a Kolo, az Owahwa és Esaba közösségek történetét megváltoztattuk.
Thank you for listening.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Applause)
(Taps)