I'm here today to show my photographs of the Lakota. Many of you may have heard of the Lakota, or at least the larger group of tribes, called the Sioux. The Lakota are one of many tribes that were moved off their land to prisoner-of-war camps, now called reservations. The Pine Ridge Reservation, the subject of today's slide show, is located about 75 miles southeast of the Black Hills in South Dakota. It is sometimes referred to as Prisoner of War Camp Number 334, and it is where the Lakota now live. Now, if any of you have ever heard of AIM, the American Indian Movement, or of Russell Means, or Leonard Peltier, or of the standoff at Oglala, then you know Pine Ridge is ground zero for Native issues in the US.
Azért jöttem ma Önökhöz, hogy bemutassam a lakotákról készült képeimet. Bizonyára sokan hallottak Önök közül a lakotákról, vagy legalábbis a nagyobb népcsoportról, a sziú indiánokról. A lakota törzs egyike azoknak, akiket megfosztottak földjeiktől és hadifogolytáborokba telepítették őket, amiket mostanság rezervátumoknak neveznek. A Pine Ridge rezervátum, egyúttal a mai diavetítésünk tárgya, nagyjából 120 km-nyire délkeletre található a dél-dakotai Fekete Hegyektől. Időnként úgy emlegetik, mint a 334-es számú hadifogolytábort, és ezen a helyen élnek ma a lakoták. Nos, ha Önök közül valaki hallott az AIM-ről, az Amerikai Indián Mozgalomról, vagy akár Russel Means-ről, Leonard Peltier-ről, esetleg az oglalai lázadásról, akkor tudhatják, hogy Pine Ridge az epicentruma mindannak, ami az amerikai bennszülött ügyekkel kapcsolatos.
So I've been asked to talk a little bit today about my relationship with the Lakota, and that's a very difficult one for me, because, if you haven't noticed from my skin color, I'm white, and that is a huge barrier on a Native reservation. You'll see a lot of people in my photographs today. I've become very close with them, and they've welcomed me like family. They've called me "brother" and "uncle," and invited me again and again over five years. But on Pine Ridge, I will always be what is called "wasichu." "Wasichu" is a Lakota word that means "non-Indian," but another version of this word means "the one who takes the best meat for himself." And that's what I want to focus on -- the one who takes the best part of the meat. It means "greedy."
Arra kértek fel, hogy beszéljek ma egy keveset a lakota néppel való kapcsolatomról, és ez rendkívül nehéz feladat a számomra. Mert ha a bőröm színe nem árulta volna el Önöknek, fehér vagyok, és ez óriási akadályt jelent egy bennszülött rezervátumban. Számos embert ismerhetnek ma meg a fotóimról, és igen közeli kapcsolatba kerültem velük, családtagként üdvözöltek maguk között. Tesónak és bácsikának neveztek, és öt év leforgása alatt időről-időre meghívtak maguk közé. De Pine Ridge területén mindig is olyasvalaki maradok, akit "wasichu"-nak neveznek, és a "wasichu" lakota szó, ami "nem indiánt" jelent, azonban a szó másik jelentése olyasmi, hogy "az, aki magának veszi el a legzsírosabb falatot". És erre szeretnék koncentrálni -- az emberre, aki magának veszi el a legzsírosabb falatot. Ez a kapzsiságot jelenti.
So take a look around this auditorium today. We are at a private school in the American West, sitting in red velvet chairs with money in our pockets. And if we look at our lives, we have indeed taken the best part of the meat. So let's look today at a set of photographs of a people who lost so that we could gain, and know that when you see these people's faces, that these are not just images of the Lakota; they stand for all indigenous people.
Nos, nézzünk körül ebben az előadóteremben. Az amerikai nyugat egyik magániskolájában vagyunk, vörös bársonyszékeken ülünk és pénz van a zsebünkben. És ha végigtekintünk az életünkön, hát tényleg elvettük magunknak a legzsírosabb falatot. Nézzünk akkor végig egy fotósorozatot azokról az emberekről, akik veszítettek azért, hogy mi nyerhessünk és jusson eszükbe, amikor az emberek arcába néznek, hogy ezek nem csupán lakota életképek, hanem az összes bennszülött nevében készültek.
On this piece of paper is the history the way I learned it from my Lakota friends and family. The following is a time line of treaties made, treaties broken and massacres disguised as battles. I'll begin in 1824. What is known as the Bureau of Indian Affairs was created within the War Department, setting an early tone of aggression in our dealings with the Native Americans.
Ezen a darab papíron szerepel a történelem, úgy, ahogyan azt a lakota barátaimtól és családomtól tanultam. Egy időbeli áttekintés szerepel rajta, megkötött és megszegett szerződésekről, csatáknak álcázott mészárlásokról. Az 1824-es évvel kezdem. "Ami Indiánügyi Hivatalként vált ismertté, azt a Hadügyminisztérium egyik részlegeként hozták létre, ezzel már kezdetben is megalapozva az agresszió politikáját a bennszülött amerikaiakkal való tárgyalások kapcsán."
1851: The first treaty of Fort Laramie was made, clearly marking the boundaries of the Lakota Nation. According to the treaty, those lands are a sovereign nation. If the boundaries of this treaty had held -- and there is a legal basis that they should -- then this is what the US would look like today. Ten years later. The Homestead Act, signed by President Lincoln, unleashed a flood of white settlers into Native lands.
1851: megkötötték az első szerződést a Laramie-erődben, ebben pedig a lakota nemzet határait pontosan megjelölték. Az egyezmény szerint azok a földek egy szuverén nemzet földjei. Ha az egyezményben kijelölt határok megmaradtak volna -- és jogi alapja van annak, hogy így legyen -- akkor ma így nézne ki az Egyesült Államok. 10 évvel később jött a telepestörvény, Lincoln elnök írta alá, és özönleni kezdtek a fehér telepesek a bennszülöttek földjeire.
1863: An uprising of Santee Sioux in Minnesota ends with the hanging of 38 Sioux men, the largest mass execution in US history. The execution was ordered by President Lincoln, only two days after he signed the Emancipation Proclamation.
1863: A minnesotai sziú felkelés 38 sziú férfi akasztásával fejeződik be, ez volt az USA történetének legnagyobb tömeges kivégzése. Az ítélet végrehajtását Lincoln elnök rendelte el csupán két nappal azután, hogy aláírta a rabszolgák feltétel nélküli felszabadításáról szóló törvényt.
1866: The beginning of the Transcontinental Railroad -- a new era. We appropriated land for trails and trains to shortcut through the heart of the Lakota Nation. The treaties were out the window. In response, three tribes led by the Lakota chief Red Cloud attacked and defeated the US army, many times over. I want to repeat that part: The Lakota defeat the US army.
1866, a kontinensen átívelő vasútvonal építésének a kezdete -- egy új korszak nyitánya. Földeket sajátítottunk ki a sínek építéséhez, hogy a lakota nép földjének közepén vágjuk rövidebbre a távot. Az egyezményekkel senki nem törődött. Válaszul a lakota törzsfőnök, Vörös Felhő által vezetett 3 törzs támadott és sorozatosan győzelmeket aratott az amerikai hadsereg felett. Megismételném ezt a részt. A lakoták legyőzték az USA hadseregét.
1868: The second Fort Laramie Treaty clearly guarantees the sovereignty of the Great Sioux Nation and the Lakotas' ownership of the sacred Black Hills. The government also promises land and hunting rights in the surrounding states. We promise that the Powder River country will henceforth be closed to all whites. The treaty seemed to be a complete victory for Red Cloud and the Sioux. In fact, this is the only war in American history in which the government negotiated a peace by conceding everything demanded by the enemy.
1868: A második Laramie-erődi egyezmény egyértelműen garantálja a Nagy Sziú Nemzet szuverenitását és a lakoták tulajdonjogát a szent Fekete Hegyek felett. A kormány még földet és vadászati jogokat is ígér a környező államokban. Ekkor ígértük meg, hogy a Powder River vidék ezentúl zárt terület lesz minden fehér ember számára. Az egyezményben foglaltak a teljes győzelmet jelentették Vörös Felhő és a sziúk számára. Ami azt illeti, ez volt az amerikai történelem egyetlen olyan háborúja, ahol a harcokat lezáró megállapodásban a kormány mindenbe beleegyezett, amit az ellenfél követelt.
1869: The Transcontinental Railroad was completed. It began carrying, among other things, large numbers of hunters, who began the wholesale killing of buffalo, eliminating a source of food, clothing and shelter for the Sioux.
1869: elkészült a kontinensen átívelő vasútvonal. Egyebek mellett a vonatokkal rengeteg vadász is érkezett, akik megkezdték a bivalyok ipari méretű gyilkolását, ezzel felszámolva a sziúk menedékét, élelem-, és ruhaforrásaikat.
1871: The Indian Appropriation Act makes all Indians wards of the federal government. In addition, the military issued orders forbidding western Indians from leaving reservations. All western Indians at that point in time were now prisoners of war. Also in 1871, we ended the time of treaty-making. The problem with treaties is they allow tribes to exist as sovereign nations, and we can't have that. We had plans.
1871: Az Indián Kisajátítási Törvény minden indiánt a szövetségi kormány "gyámsága" alá helyez. Ezen felül a hadsereg rendeletileg megtiltotta a nyugati indiánoknak a rezervátumok elhagyását. Ettől az időponttól kezdve minden nyugati indián hadifogollyá vált. Szintén 1871-ben szakítottunk az egyezmények politikájával. Az egyezményekkel az a gond, hogy lehetővé teszi a szuverén létet a törzsek számára, és ez nem megengedhető; más terveink voltak.
1874: General George Custer announced the discovery of gold in Lakota territory, specifically the Black Hills. The news of gold creates a massive influx of white settlers into Lakota Nation. Custer recommends that Congress find a way to end the treaties with the Lakota as soon as possible.
1874: George Custer tábornok bejelentette, hogy aranyat találtak a lakoták földjén, főképp pedig a Fekete Hegyekben. Az aranyról szóló hírek fehér telepesek masszív beáramlását idézik elő a lakoták népének földjére. Custer javaslatot tesz arra, hogy a Kongresszus mielőbb találjon módot a lakotákkal kötött egyezmények felmondására.
1875: The Lakota war begins over the violation of the Fort Laramie Treaty. 1876: On July 26th, on its way to attack a Lakota village, Custer's 7th Cavalry was crushed at the battle of Little Big Horn. 1877: The great Lakota warrior and chief named Crazy Horse surrendered at Fort Robinson. He was later killed while in custody. 1877 is also the year we found a way to get around the Fort Laramie Treaties. A new agreement was presented to Sioux chiefs and their leading men, under a campaign known as "Sell or Starve" -- sign the paper, or no food for your tribe. Only 10 percent of the adult male population signed. The Fort Laramie Treaty called for at least three-quarters of the tribe to sign away land. That clause was obviously ignored.
1875: Kezdetét veszi a lakota háború, ami a Laramie-erődi szerződés megsértése miatt robbant ki. 1876: Július 26-án, miközben egy falu megtámadását készítette elő, Custer 7. lovasezredét porrá zúzták a Little Big Horn melletti csatában. 1877: A nagy lakota harcos és törzsfőnök, a neve Őrült Ló volt, a Robinson-erődnél letette a fegyvert. Később őrizet alatt meggyilkolták. 1877 volt az az év is, amikor megtaláltuk a módját a Laramie-erődi egyezmény kijátszásának. Egy "adj el vagy éhezz" néven ismert kampány keretében új megállapodást terjesztettek a sziú törzsfőnökök és elöljárók elé. Vagy aláírják a papírt, vagy nem kap a törzs élelmet. A felnőtt férfilakosság mindössze 10%-a írta alá. A Laramie-erődi egyezmény viszont legalább a törzs ¾-ének a szavazatához kötötte bármilyen földterület eladását. Ezt a rendelkezést nyilván nem vették figyelembe.
1887: The Dawes Act. Communal ownership of reservation lands ends. Reservations are cut up into 160-acre sections, and distributed to individual Indians with the surplus disposed of. Tribes lost millions of acres. The American dream of individual land ownership turned out to be a very clever way to divide the reservation until nothing was left. The move destroyed the reservations, making it easier to further subdivide and to sell with every passing generation. Most of the surplus land and many of the plots within reservation boundaries are now in the hands of white ranchers. Once again, the fat of the land goes to wasichu.
1887: A Dawes Törvény Megszüntetik a rezervátumi földek közösségi tulajdonlását. A rezervátumokat 65 hektáros parcellákra tagolják és szétosztják az egyes indiánok között, a tartalékalaptól pedig megszabadulnak. A törzsek millió hektárnyi földterületet vesztettek. Az földekre vonatkozó magántulajdon amerikai álma nagyon furfangos ötletnek bizonyult arra, hogy szétaprózza a rezervátumot, amíg semmi nem maradt. Ez a lépés megsemmisítette a rezervátumokat, könnyebbé tette a további elaprózást és eladást minden elkövetkező generáció számára. A tartalékalap nagyobb része és számos parcella a rezervátum határvonalán belül ma már fehér állattenyésztők kezében van. Már megint, a "föld zsírja" a wasichuknak jutott.
1890: A date I believe to be the most important in this slide show. This is the year of the Wounded Knee Massacre. On December 29, US troops surrounded a Sioux encampment at Wounded Knee Creek, and massacred Chief Big Foot and 300 prisoners of war, using a new rapid-fire weapon that fired exploding shells, called a Hotchkiss gun. For this so-called "battle," 20 Congressional Medals of Honor for Valor were given to the 7th Cavalry. To this day, this is the most Medals of Honor ever awarded for a single battle. More Medals of Honor were given for the indiscriminate slaughter of women and children than for any battle in World War One, World War Two, Korea, Vietnam, Iraq or Afghanistan.
1890, szerintem ez a dátum a legfontosabb a diavetítésünkön. A Wounded Knee melletti mészárlás éve. December 29-én amerikai katonák kerítették be a Wounded Knee patak melletti sziú telepet és lemészárolták Nagy Láb törzsfőnököt, és 300 hadifoglyot egy nagy tűzerejű, új fegyver használatával, ami robbanó lőszerekkel működött, ezt hívják Hotchkiss gépágyúnak. Ezért az úgynevezett "csatáért" 20-at ítélt meg a legmagasabb katonai kitüntetésből a 7. lovasezred számára a Kongresszus. Mindezidáig, ebből a kitüntetésből soha nem ítéltek oda többet egyetlen csatáért. A legmagasabb katonai kitüntetésből többet ítéltek meg nők és gyermekek válogatás nélküli lemészárlásáért, mint az I. Világháború bármely csatájáért, a II. Világháborúért, Koreáért, Vietnámért, Irakért és Afganisztánért.
The Wounded Knee Massacre is considered the end of the Indian wars. Whenever I visit the site of the mass grave at Wounded Knee, I see it not just as a grave for the Lakota or for the Sioux, but as a grave for all indigenous peoples. The holy man Black Elk, said, "I did not know then how much was ended. When I look back now from this high hill of my old age, I can still see the butchered women and children lying heaped and scattered all along the crooked gulch, as plain as when I saw them with eyes still young. And I can see that something else died there in the bloody mud and was buried in the blizzard. A people's dream died there. And it was a beautiful dream."
A Wounded Knee melletti mészárlást egyúttal az indiánokkal vívott háborúk végének is tekintjük. Mindahányszor felkeresem a Wounded Knee melletti tömegsírt, nemcsak egy sírt látok a szemem előtt, ami a lakotáké vagy a sziú indiánoké, én az összes bennszülött nép sírját látom. A szent ember, Fekete Jávorszarvas úgy mondta: "Akkor még nem tudtam, mi minden ért ott véget. Most, hogy idős korom dombjáról visszatekintek, ma is látom a lemészárolt nőket és gyermekeket, kupacokban és szétszórva fekszenek végig a kanyargó szurdok mentén. Olyan tisztán látom, ahogy még ifjúi szememmel láttam. És azt is látom, hogy valami más is holtan feküdt a véres agyagban és aztán eltemettük a hóviharban. Egy nép álmai fejeződtek be ott, pedig gyönyörű álmok voltak."
With this event, a new era in Native American history began. Everything can be measured before Wounded Knee and after, because it was in this moment, with the fingers on the triggers of the Hotchkiss guns, that the US government openly declared its position on Native rights. They were tired of treaties. They were tired of sacred hills. They were tired of ghost dances. And they were tired of all the inconveniences of the Sioux. So they brought out their cannons. "You want to be an Indian now?" they said, finger on the trigger.
Ez az esemény egy új korszak kezdetét jelentette a bennszülött amerikaiak történetében. Minden pontosan mérhető Wounded Knee előtt és után. Mert ez volt az a pillanat, amikor a katonák ujjai a gépfegyver ravaszára kulcsolódtak, hogy az USA kormánya egyértelműen kinyilvánította a bennszülöttek jogaival kapcsolatos álláspontját. Elegük volt az egyezményekből. Elegük volt a szent hegyekből. Elegük volt a szellemtáncokból. És elegük volt a sziúk jelentette összes kellemetlenségből. Így hát magukkal hozták a gépfegyvereiket. "Na, most legyél indián." - mondták, miközben az ujjuk a ravaszon pihent.
1900: the US Indian population reached its low point -- less than 250,000, compared to an estimated eight million in 1492.
1900: Az USA-beli indiánok létszáma elérte a mélypontját -- kevesebb, mint 250,000, összevetve a korábbi 8 milliós számmal, ami 1492-es becslés.
Fast-forward. 1980: The longest-running court case in US history, the Sioux Nation versus the United States, was ruled upon by the US Supreme Court. The court determined that when the Sioux were resettled onto reservations and seven million acres of their land were opened up to prospectors and homesteaders, the terms of the second Fort Laramie Treaty had been violated. The court stated that the Black Hills were illegally taken, and that the initial offering price, plus interest, should be paid to the Sioux Nation. As payment for the Black Hills, the court awarded only 106 million dollars to the Sioux Nation. The Sioux refused the money with the rallying cry, "The Black Hills are not for sale."
Ugorjunk egy nagyot. 1980: Az amerikai történelem legtovább tartó bírósági pere, felperes a Sziú Nép, alperes az USA, végül a Legfelsőbb Bíróság hozott döntést. A bíróság megállapította, hogy amikor a sziúkat rezervátumokba telepítették át és több, mint 280,000 hektárnyi földjüket megnyitották bányászok és a telepesek számára, akkor megsértették a második Laramie-erődi egyezmény rendelkezéseit. A bíróság kijelentette, hogy a Fekete Hegyeket jogtalanul vették el, és elrendelte, hogy az eredeti árat kamatostul vissza kell fizetni a Sziú Népnek. A Fekete Hegyekért járó fizetségképpen a bíróság mindössze 106 millió dollárt ítélt meg a Sziú Népnek. A sziúk visszautasították a pénzt, felvonulásokon ordították, hogy "A Fekete Hegyek nem eladók."
2010: Statistics about Native population today, more than a century after the massacre at Wounded Knee, reveal the legacy of colonization, forced migration and treaty violations. Unemployment on the Pine Ridge Indian Reservation fluctuates between 85 and 90 percent. The housing office is unable to build new structures, and existing structures are falling apart. Many are homeless, and those with homes are packed into rotting buildings with up to five families. Thirty-nine percent of homes on Pine Ridge have no electricity. At least 60 percent of the homes on the reservation are infested with black mold. More than 90 percent of the population lives below the federal poverty line. The tuberculosis rate on Pine Ridge is approximately eight times higher than the US national average. The infant mortality rate is the highest on this continent, and is about three times higher than the US national average. Cervical cancer is five times higher than the US national average. The school dropout rate is up to 70 percent. Teacher turnover is eight times higher than the US national average. Frequently, grandparents are raising their grandchildren because parents, due to alcoholism, domestic violence and general apathy, cannot raise them. Fifty percent of the population over the age of 40 suffers from diabetes. The life expectancy for men is between 46 and 48 years old -- roughly the same as in Afghanistan and Somalia.
2010: A bennszülöttekről szóló statisztikák ma, több, mint egy évszázaddal a Wounded Knee-i mészárlás után, felfedik a gyarmatosítás örökségét, az erőszakos kitelepítést és az egyezségek megsértését. A Pine Ridge indián rezervátumban a munkanélküliség 85 és 90% között ingadozik. A lakásügyi hivatal képtelen tető alá hozni új épületeket, a létező házak pedig lassan düledeznek. Sokan hajléktalanok, akiknek házuk van, rothadó épületekben zsúfolódnak össze, sokszor öt család is egy épületben. A Pine Ridge-beli otthonok 39%-ában nincs elektromos áram. A rezervátum területén a lakóházak legalább 60%-a fekete penésszel fertőzött. A népesség több, mint 90%-a a szövetségi létminimum alatt él. A tuberkulózis előfordulási aránya Pine Ridge-ben nagyjából nyolcszor magasabb, mint az amerikai nemzeti átlag. A csecsemőhalandóság az egész kontinensen itt a legmagasabb, egyúttal nagyjából háromszorosa az amerikai nemzeti átlagnak. A méhnyakrák előfordulási aránya ötszöröse az amerikai átlagnak. Az iskolából kibukottak aránya eléri a 70%-ot. A tanárok fluktuációja nyolcszor magasabb, mint a nemzeti átlag. Gyakori, hogy a nagyszülők nevelik fel unokáikat, mert a szülők az alkoholizmusuk, a családon belüli erőszak és az állandósult fásultság miatt erre nem képesek. A 40 éven felüli lakosság fele cukorbeteg. A férfiak várható élettartama 46 és 48 év között mozog -- nagyjából megegyezik az afganisztáni és szomáliai adatokkal.
The last chapter in any successful genocide is the one in which the oppressor can remove their hands and say, "My god -- what are these people doing to themselves? They're killing each other. They're killing themselves while we watch them die." This is how we came to own these United States. This is the legacy of Manifest Destiny. Prisoners are still born into prisoner of war camps, long after the guards are gone. These are the bones left after the best meat has been taken.
Minden sikeres népirtás legutolsó fejezete az, amikor az elnyomó már széttárhatja a karját és így szólhat: "Istenkém, mit tesznek magukkal ezek az emberek? Hát egymást gyilkolják. Magukat ölik meg, mi pedig végignézzük, hogy meghalnak." Ezen a módon jutottunk az Egyesült Államok birtokába. Íme a leplezetlen végzet hagyatéka. Még mindig születnek rabok ezekbe a fogolytáborokba, pedig a börtönőrök már rég elmentek. Itt van a maradék csont meg mócsing, miután a legzsírosabb falatokat már elvitték.
A long time ago, a series of events was set in motion by a people who look like me, by wasichu, eager to take the land and the water and the gold in the hills. Those events led to a domino effect that has yet to end.
Hosszú idővel ezelőtt, egy eseménysorozat vette kezdetét, olyan emberek indították el, akik rám hasonlítanak, "wasichuk", akik mohón rávetették magukat a földekre a vízre, és a hegyek aranyára. Mindez dominószerű láncreakcióhoz vezetett, aminek még nem jött el a vége.
As removed as we, the dominant society, may feel from a massacre in 1890, or a series of broken treaties 150 years ago, I still have to ask you the question: How should you feel about the statistics of today? What is the connection between these images of suffering and the history that I just read to you? And how much of this history do you need to own, even? Is any of this your responsibility today? I have been told that there must be something we can do. There must be some call to action. Because for so long, I've been standing on the sidelines, content to be a witness, just taking photographs. Because the solutions seem so far in the past, I needed nothing short of a time machine to access them.
Talán túl távolinak tűnik számunkra, az uralkodó társadalom tagjai számára egy 1890-ben lezajlott mészárlás, vagy egy halom megszegett egyezmény 150 évvel ezelőttről, azért fel kell tennem a kérdést, hogy hogyan kellene éreznünk a mai statisztikák kapcsán? Mi az összefüggés a szenvedés ezen képei és a történelem között, amit az imént olvastam fel Önöknek? És ennek a történelemnek mekkora részét szükséges egyáltalán a sajátjuknak tekinteni? Terheli-e ma Önöket bármiért is felelősség? Nekem úgy mondták, hogy kell lennie valaminek, amit tehetünk. Legalább a cselekvésre való felszólítás. Mert olyan hosszú ideig csak a távolból figyeltem a dolgokat, megelégedtem azzal, hogy tanú lehetek, simán csak fotóztam. Mert a megoldás - úgy tűnik - annyira a régmúltban gyökerezik, legalábbis egy időgépre lenne szükségem, hogy a közelébe kerüljek.
The suffering of indigenous peoples is not a simple issue to fix. It's not something everyone can get behind the way they get behind helping Haiti, or ending AIDS, or fighting a famine. The "fix," as it's called, may be much more difficult for the dominant society than, say, a $50 check or a church trip to paint some graffiti-covered houses, or a suburban family donating a box of clothes they don't even want anymore. So where does that leave us? Shrugging our shoulders in the dark?
A bennszülött népek szenvedése nem egy könnyen orvosolható probléma. Ez nem olyasmi, amit mindenki letudhat azon a módon, ahogy Haiti megsegítését letudtuk, vagy az AIDS elleni küzdelmet vagy egy éhínséget. A gyógyír, ahogy nevezik talán sokkal bonyolultabb az uralkodó társadalom számára, mint, mondjuk, egy 50 dolláros csekk megírása vagy egy egyházi rendezvény, hogy lefessünk néhány graffiti-vel elcsúfított házat vagy az, hogy egy kertvárosi család összegyűjt egy doboz ruhát, amire egyébként sincs semmi szüksége. Nos, akkor mire jutottunk? Vonjuk meg a vállunkat a sötétben?
The United States continues on a daily basis to violate the terms of the 1851 and 1868 Fort Laramie Treaties with the Lakota. The call to action I offer today -- my TED wish -- is this: Honor the treaties. Give back the Black Hills. It's not your business what they do with them.
Az USA napi szinten folytatja a lakotákkal megkötött 1851-es és 1868-as Laramie-erődi egyezmények rendelkezéseinek a sárba tiprását. A cselekvésre buzdítás, amit ma nyújtok a TED kívánságom -- ez: Tartsuk tiszteletben az egyezményeket! Adjuk vissza a Fekete Hegyeket! Semmi közünk hozzá, hogy mire használják.
(Applause)
(Taps)